Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
IX. A Herendi Porcelángyár Részvénytársaság és Farkasházy Jenő kapcsolata - A hétköznapok ritmusa
lenne a fővárosban egy olyan irodát létesíteni, ahol az értékesítéssel kapcsolatos ügyeket központilag intézhetnék. A budapesti képviselet ötlete, ahogy az előző fejezetben már említettük, nem számított újdonságnak, hiszen Várady Gábor már az 1921-ben végzett helyszíni szemléje során, külföldi tapasztalataira és gazdasági előirányzataira hivatkozva úgy vélte, hogy a festészetet mindenképpen Budapestre kellene költöztetni. Ahogy ismert, ez a terv néhány évig napirenden maradt, ám végül nem egy festőműhely, hanem egy mintatár és iroda létesült a fővárosban. A részvénytársasági formában működő herendi porcelángyárban a vezetői szerepek decentralizálásának következtében a részvények 51%-át birtokló Farkasházy Jenőnek csökkent a befolyása. Az idős, az elmúlt esztendők bizonytalanságai miatt bezárkózó és egyre inkább bizalmatlanabbá váló művész ezt a térvesztést meglehetősen nehezen viselte. Több mint huszonöt év önálló vezetés után természetesen nem lehetett könnyű megszokni, hogy ötleteiről, terveiről és a gyár működéséről az igazgatóság tagjaival egyeztessen. Farkasházy művészeti igazgatóként természetesen igyekezett továbbra is mindenről tudomást szerezni, azonban a fővárosban folyó gazdasági ügyekbe egyre kevésbé látott bele. Ezt érzékelve legalább a gyár működését megpróbálta személyes ellenőrzése alatt tartani, gyakori európai utazásai miatt azonban erre sem jutott elég ideje. Útjait szinte kivétel nélkül a vállalat ügyeinek szentelte, különösen 1924-től, amikor több alkalommal is végig látogatta Európa porcelánközpontjait. A visszavonulás gondolata egy pillanatra sem foglalkoztatta, ezt bizonyitja, hogy a vállalatnál történtekről napi jelentést kért, amelyet unokaöccse, György István mérnök és Gulden Gyula ügyvezető igazgató küldött meg számára.202 A hétköznapok ritmusa 1923 nyarán tehát megkezdődött a munka a porcelángyárban. Első lépésként a Farkasházy Jenő által elkezdett felújításokat és beruházásokat fejezték be, majd szeptembertől már készárukat is szállítottak a budapesti raktárba. Az Rt. vezetése a többségi tulajdonosra bízta a herendi gyár művészeti irányítását, emellett pedig kiterjedt külföldi kapcsolatainak és elismertségének köszönhetően kezdetben az export ügyek egy része is rá hárult. Ennek köszönhetően a halála előtti három évben folyamatosan utazott, legfőképpen Bécsen, Karls- badon, Drezdán keresztül Párizsig. Ezekben az években nem is az utazás, 202György István (Grün Izidor) 1899-ban született Marosvásárhelyen. 1920 és 1923 között a jó hírű brünni Német Technikai Főiskolán (Deutsche Technische Hoschschule, Brünn) tanult, ahol vegyészmérnöki képesítést szerzett. Nagybátyja, Farkasházy Jenő ösztönzésére 1924. március 1- én került a gyárhoz, ahol előbb üzemvezető mérnöki, majd rokona halálát követően 1931-ig a műszaki igazgatói feladatokat látta el. 100
