Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos Herend pusztát, ahonnan a püspök csupán a bortizedet kívánta magának fenntartani.45 Az 1746-ban három esztendőre kiadott szerződés alapján az árenda összege már 100 forint volt, ezenkívül badacsonyi vagy szentgyörgyi borokat kellett évente egy fordulóban Sümegre vagy Veszprémbe szállítaniuk. Az árenda összege ekkor már magába foglalta Herend és Árokfő puszták bérlését is, Padányi Bíró Márton azonban elődjéhez hasonlóan továbbra is fenntartotta maga számára a herendi bortizedet, amelyet szintén a püspöki székhelyre kellett szállítaniuk a csicsóiaknak.46 Noha az 1746. évi szerződést három évre kapták, nincs arra adatunk, hogy 1749-ben új szerződést kapott volna a község a püspökföldesúrtól, vagy az előzőt erősítette volna meg Padányi. Annyi bizonyos, hogy az alábbiakban még szóba kerülő 1751. évi uradalmi reguláció sem érintette Csicsót. A csicsóiak és földesuruk ellentéte 1753-ban robbant ki, amely egyaránt bírt gazdasági és felekezeti jelleggel is. Mindkét ügyben 1753 márciusában kezdődött a bonyodalom. A püspök március 19-ei parancsával eltiltotta a reformátusokat a templom használatától, prédikátor és iskolamester tartásától és fogadásától, olyan feltétellel, hogyha ezzel ellenkeznének, úgy Csicsón való maradásukat tovább nem engedi.47 Zobotin Lajos sümegi tiszttartó, Dóczy Ferenc vármegyei főszolgabíró és Szalay János esküdt március 19-én megkísérelték a templomot és annak kulcsát megszerezni. A református lakosság azonban ezt megtagadta, csak az uralkodó parancsára akartak engedelmeskedni.48 A csicsóiak nemcsak szembeszegültek a püspökföldesúr akaratával, de még kéréssel is fordultak hozzá az árokfői és herendi puszták bérletét illetően, ám a forrásokból nem egyértelmű, mit kértek. Kérvényükkel viszont végképp elvesztették Padányi jóindulatát, aki pár nappal később, március 24-én éles hangú válaszában figyelmeztette őket korábbi utasítása végrehajtására.49 A csicsóiak és Padányi ellentéte 1753. július elejére odáig jutott, hogy a püspök Dóczy Ferenc útján megtiltotta a csicsói határ használatát, szántását, bevetését és a rétek kaszálását. Egyben kilátásba helyezte, hogy hamarosan a lakosok házait és egyéb javait megbecsülteti, az összeget kifizeti, hogy a csicsóiak Szent Mihály napig elhagyják a falut. Ez július végére meg is történt.50 45 VÉL B/IV6 fase. BBB no 16. 46 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 325-327. 47 VÉL B/IV6 fasc. BBB no 21. 48 VÉL B/IV6 fasc. BBB no 24. 49 VÉL B/IV6 fasc. BBB no 20. A csicsóiak kérvénye összefüggésben lehetett azzal, hogy a püspök a korábbi szerződések által a püspökség részére fenntartott herendi bordézsma mellett a gabonatizedet is igyekezett volna megszerezni a bérlőktől visszamenőlegesen is, amint arra egy 1753. augusztusi irat utal. Az ügyben eljáró Dóczy Ferencnek ezt megtagadták a csicsóiak, arra hivatkozva, hogy ők csak hegyvámot adtak a püspököknek a herendi borból, gabona- és bortizedet sosem. VÉL B/IV6 fasc. CCC no 90. 50 VÉL B/IV6 fasc. BBB no 20. 152
