Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein

Kolostoralapítás és szerzetesi lelkipásztorkodás ...

veszprémi püspök megbízásából.34 A másik párhuzam a székhelyük további templomainak, kápolnáinak gondozása. Móron, amint fentebb láttuk, a plébániatemplom nem volt azonos a csak 1701-ben felépülő zárdatemplommal, az előbbi célra a reformátusoktól elvett középkori templomot használták. Ez az ún. „magyar templom” Mór magyar katolikusai számára, a zárdatemplom pedig a nagyobb számú német katolikusnak szolgált istentiszteleti helyként.35 A kapucinusok gondozták ezeken kívül az 1737-ben épített Kálvária-kápolnát (az ún. „Úr börtönét”), valamint az 1743. évi marhavész elmúlása iránti hálából 1746- ban emelt Szent Vendel kápolnát.36 Kanizsán a plébánia a ferencesek saját templomában működött 1705 után, ők miséztek emellett az 1730-as évektől meglévő, temetőkápolnaként működő Nepomuki Szent János kápolnában is, amely kibővítése után 1765-ben a piaristáké lett (mint az ún. „felső templom” vagy „várostemplom”).37 38 Valamivel később azután magukra vállalták az 1769- ben építeni kezdett és 1771-ben felszentelt Szent Márton kápolnát, amely az „ispita ház”, azaz a városi szegényház istentiszteleti helye volt.

A harmadik közös elem a székhely közelében lévő vélt vagy valós középkori kegyhely felélesztése, így Kanizsánál Homokkomáromé, Mórnál Bodajké. Ez a jelenség a közép-európai rekatolizáció egy jellemző vonása,39 és a Dunántúlon további példáit is megtalálhatjuk: a pécsi pálosoknál Szentkút, a siklósi ferenceseknél pedig Máriagyüd búcsújáróhely gondozása esetében. Mind a négy említett kegyhely sajátossága, hogy az anyarendház előbb-utóbb állandó szerzetesi közösséget alapított mellé, amelyek azonban nem függetlenedtek teljesen.40 A homokkomáromi rezidencia vélhetően valamikor az 1720-as évek második felében, a bodajki 1744-ben alakult. Emellett mindkettő az anyaház által kezelt plébánia leányegyházából önálló plébániává is szerveződött az illető szerzetesi közösség vezetésével: Homokkomárom már 1734-ben, Bodajk pedig 1749-ben.41

34 Barbarits (1929) 237., Takács- Pfliithr (2001) 111., 271., 668-669., Kéringer (2006) 307.

35 Lásd fent a 27. jegyzetben idézett irodalmat, valamint Takács-Pfeiffer (2001) 639.

36 Takács-Pfeiffer (2001) 162-163., 304-305., 764., Frey (1945) 9., Erdős (2002) 214.

37 Takács-Pfeiffer (2001) 123., 272., 646-647., 743., 761., Kostyál (2006) 348., Kéringer (2006) 308., 317. Lásd még Neumajer (2002), a kéziratban lévő szakdolgozat megtalálható a http://www.nagykar.hu/ekonyvek/602/19678.html címen, a letöltés időpontja 2009. október 26.

38 Barbarits (1929) 240., Kéringer (2006) 314., Kostyál (2006) 348. Vő. Kaposi (2006) 26-27.

39 Lásd pl. MacCulloch (2004) 455.

40 Szentkútra és Máriagyűdre további irodalommal lásd Siptár (2009) 161., 180.

41 Takács-Pfeiffer (2001) 127-130., 165-167., 282., 311., 670., Bállá (1997) 146., 150., Károly-Nyirák (1877) 311., Pehm (1934)457., Frey (1945) 8., Rupp (1870) 251-252. Bodajk középkori előzményeire lásd Károly-Nyirák (1877) 250-251.

77