Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Siptár Dániel Nagykanizsai ferencesek Nagykanizsa vidéki lelkipásztorkodására térve (1. táblázat, 1. térkép) az első megállapításunk az lehet, hogy a ferencesek Kanizsa környéki lelkipásztori helyei elsősorban a plébániához kötődtek, mivel annak filiáiként jelennek meg a forrásokban. A két legjelentősebb és a 18. század folyamán végig megmaradó filia a már 1705-től pásztorait Kiskanizsa42 és a valamikor 1748 előtt leányegyházzá lett Miklósfa, a korabeli Szentmiklós, később Somogyszentmiklós volt, ahol 1764- től gróf Festetics Kristóf házi káplánjaiként is a kanizsai ferencesek dolgoztak.43 Ezek mellett ide kell sorolnunk a korszak elején szintén leány egyházként kezelt Homokkomáromot, amely legkésőbb a század közepén önálló plébániaként, saját fíliáival (Magyarszentmiklóssal, Füzvölggyel, Flosszúvölggyel, Obomak- kal és Korpavárral) együtt továbbra is a kanizsaiak kezelésében volt.44 A leányegyházak másik részét két egymástól elkülönülő csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a korán, részben már 1711-ben, de legkésőbb az 1740-es évekre filiákká szerveződött, majd a plébániahálózat fejlődése és átszervezései révén hamarosan, már az 50-es, 60-as években függetlenedő vagy más plébániákhoz sorolt települések tartoznak, így (mai nevükön) Gelse, Gelsesziget, Újudvar, Nagybakónak, Nagy- és Kisrécse, Zalasárszeg, Miháld és Liszó. Récsére, Újudvarra és Bakónakra 1711-ben Volkra Ottó János levélben terjesztette ki a kanizsai ferencesek joghatóságát, egyszersmind leányegyházakká is téve őket.45 Gelsét kivéve a többi imént említett települést először az 1748-as vizitációs jegyzőkönyv sorolta Kanizsa alá.46 Gelsére 1745-től a plébánia 1757. évi 42 Takács-Pfeiffer(2001) 123., 271., 668., Pfeiffer (1947) 113., Kostyál (2006) 349. 43 Takács-Pfeiffer (2001) 124., 279., 761., Ördög (1991-1998) III. 246., Kéringer (2006) 308., Czupi-Kardos (2006) 579. 44 Takács-Pfeiffer (2001) 282. szerint Acsády Ádám püspök már 1734-ben külön plébániaként tartotta számon Homokkomáromot, és vizitálta is, vö. uo. 670., Pfeiffer (1947) 23. Az 1748-as vizitációs jegyzőkönyv ugyanakkor Kanizsa filiájaként beszél róla. Ördög (1991-1998) III. 288. Az 1757. évi lélekösszeírás már a plébániák között sorolja fel. Ördög (1991-1998) III. 305., 313., 534. A filiákra Ördögön kívül lásd Takács-Pfeiffer (2001) 277., 283., 762. 1753-ban Korpavár még nem volt filia, csak a többi négy település. Takács Ince Oltárcot is leányegyházként tünteti fel, azonban az 1757-es lélekösszeírásban nem találjuk, vö. Ördög (1991-1998) III. 534. 1770-ben pedig biztosan Bánokszentgyörgy plébániájához tartozott, vö. Takács- Pfeiffer (2001) 706. Mivel Takács Ince egy alkalommal (283.) Oltárcot és Obomakot azonosítja egymással, elképzelhető, hogy Oltáré soha nem is volt Homokkomárom filiája. A településekre lásd Bállá (1997). 45 Takács-Pfeiffer (2001) 669. 46 Ördög (1991-1998) III. 246., Takács-Pfeiffer (2001) 124., 278. 78
