Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Siptár Dániel ez utóbbiból jött létre, a kolostor felélesztésének jogát az említett provincia a magáénak tartotta, noha ezt a rendtartományok terjeszkedési területét megszabó 1689. évi Lazari-féle döntés kifejezetten nem említette.30 így a már 1687-ben felbukkanó és ott a lakosság és a sereg körében lelkipásztorkodni kezdő ferencesek a régi kolostor újraalapítását tervezték. A rácok 1697. évi lázadása miatt azonban négy évre, a Rákóczi-szabadságharc kitörése után pedig újra évtizedekre távozniuk kellett a többnyire reformátusok lakta vidékről.31 Ez a megtelepedéstípus - bár Segesden éppen sikertelen maradt - egyfajta átmenetet képez a bevonuló keresztény csapatok nyomában történő, előbb tárgyalt alapítások, és a veszprémi egyházmegyében elő nem forduló, de máshol gyakori, leginkább a bosnyák ferencesek által alkalmazott megtelepedési stratégia között. Ez utóbbi lényege, hogy egy-egy vándorpasztorációt végző szerzetes a tartománya számára kijelölt terjeszkedési terület valamelyik alkalmas településén hosszabb távra letelepedik, és a lelkipásztori feladatok ellátása mellett több szerzetes állandó helyben lakására alkalmas központot épít ki.32 A FERENCESEK ÉS A KAPUCINUSOK LELKIPÁSZTORI TEVÉKENYSÉGE AZ EGYHÁZMEGYÉBEN Jelen keretek között a tárgyalt szerzetesi közösségek 18. századi történetének mindössze egyetlen vonatkozását lehetséges és érdemes kiemelni, a vidéki lelkipásztorkodást, mivel magához a veszprémi egyházmegyéhez ez kötődik leginkább. A továbbiakban ezért elsősorban a nagykanizsai ferences és a móri kapucinus kolostor, kiegészítésként pedig a székesfehérvári ferencesek lelkipásztori tevékenységének térbeli kiterjedését igyekszem bemutatni. Az adatokat a könnyebb áttekinthetőség érdekében térképeken és a függelékben szereplő táblázatokon is megjelenítettem. Ezekre tekintve néhány nyilvánvaló párhuzam rögtön mutatkozik Nagykanizsa és Mór között. Először is mindkét kolostor a helység plébániáját vezette, a móriak kezdettől, 1696-tól,33 a kanizsaiak pedig a jezsuiták távozása után nem sokkal, 1705-ben, vagyis megtelepedésük után 15 évvel vették át Széchenyi Pál 30 Karácsonyi (1923-1924) I. 101., 133-134., II. 283-288., 297. 31 Takács-Pfeiffer (2001) 135-138., 287-289. Középkori történetükről a segesdi ferencesek levéltárában lévő latin kéziratos munka szövege uo. 493-502. Tanúvallomások a török utáni években ott működő atyákról 1747-ből: uo. 499-502. Vö. Karácsonyi (1923-1924) II. 304— 305., 324. A középkori segesdi mariánus kolostor története uo. I. 245-251. 32 Lásd pl. Mohács, Simontomya és Dunaföldvár esetét. Siptár (2009) 159-161., 167-169., 177-178. 33 Károly (1896-1904) IV. 424-A25., Károly-Nyirák (1877) 313., Vadász (1977) 132. A plébánosok névsora Takács-Pfeiffer (2001) 309-310. 76
