Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Siptár Dániel nem is említ a városban, ugyanakkor nem kizárt, hogy csak a belső vár területét tartalmazza.11 A nagykanizsai külső várban ugyanis biztosan állt egy dzsámiból átalakított templom, amely a város plébániatemploma volt. Ezt 1692-ben és 1693-ban, majd 1698-ban és 1699-ben a zágrábi püspök megbízásából a bekcsényi főesperes vizitálta.12 Nem tudjuk biztosan, hogy hány templommá alakítható török imahely maradt Nagykanizsán a visszafoglalás után,13 így az sincs kizárva, hogy a jezsuiták majd ferencesek temploma valóban az egyetlen ilyen volt, amely aztán hamarosan plébániatemplom lett. Mindenesetre az anyakönyvek tanúsága szerint a Mária mennybevételének szentelt kanizsai plébániatemplomban a ferencesek és jezsuiták a kezdeti időktől fogva kereszteltek, miközben a plébániát 1691 tavaszától a következő év elejéig Nyilas Imre légrádi plébános és káplánja, Lendvay Mátyás kezelte. 1692-ben és 1693-ban szintén zágrábi egyházmegyés plébánosok működtek itt, de az 1693-as vizi- tációs jegyzőkönyv szerint a magyar prédikációt a várban lakó jezsuiták végezték. 1698-ban és 1699-ben már a Társaság atyái vezették a plébániát.14 Ők azonban 1702-ben, a vár és benne a plébániatemplom lerombolásakor elhagyták Kanizsát, akárcsak hamarosan Szigetvárt, ahonnan a sereg kivonása évében, 1710-ben távoztak.15 Ennek okai nyilván mindkét esetben összefüggenek a hívek számának hirtelen (a katonaság létszámával való) csökkenésével, a annyi utal erre, hogy két szomszédos ház (73. és 74. sz.) esetében a „Wurmbhaus” (ispotály) megjelölést olvassuk, az egyiknél a következő összefüggésben: „Pauliner oder Wurmbhaus” (i. h. 228.). Elképzelhető tehát, hogy a pálosok ténylegesen nem jelentek meg a városban, mindössze ennek lehetősége állt fenn, és ebben az esetben a szóban forgó 74. számú házat kapták volna meg. Tóth István György ugyanakkor mindkét házat a pálosok tulajdonának tartja: uo. 223. Rózsa Miklós szerint a pálosok ispotály céljára kapták ezt az épületet. Rózsa (1995) 26. A ferencesek és jezsuiták ingatlanai a Kanizsára kiküldött Udvari Kamarai Bizottság 1690 nyarán kelt, a városi tanácsnak és a kanizsai harmincadosnak szóló Instructiói szerint ingyenesek, sőt polgári terhek alól mentesek voltak. Uo.5., 11., 17., Tóth (1990) 223. és 227-228. 11 Tóth (1990) 221. 12 Lásd a 5. jegyzetben idézett irodalmat, valamint Kostyál (2006) 344—345. 13 1664-ben Evlia Cselebi hármat említ a belső, további hármat pedig a külső várban, vö. Evlia Cselebi 507. és 510. A várról a visszafoglaláskor készült ábrázoláson, amely a Theatrum Europaeumban jelent meg 1698-ben, szintén három-három minaret szerepel, vö Wilhelmb (1972) 79-80., jobban látható felvétel található Vándor (1994) 392., lásd még Kostyál (2006) 344. Könnyen lehet azonban, hogy ezek a visszafoglalás után nem voltak használható állapotban, így nem alakították őket templomokká. Az 1690. évi összeírás nem vette fel az alapjaiban rongált, és nehezen vagy egyáltalán fel nem építhető házakat, sőt azok helyét sem. Tóth (1990) 227., Rózsa (1995) 8. 14 Lásd a 12. jegyzetet, valamint Barbarits (1929) 234-236. Barbarits Lajos itt több téves adatot és következtetést is közzé tett, pl. a város templomairól, a szerzetesek török alatti működéséről, stb. 15 Mindkét helyre lásd Lukács (1990) passim, Lukács (1993) passim. Nagykanizsára Takács- Pfeiffer (2001) 111., 271., 277., 412., 476-477., 490^191., 668., Kéringer (2006) 300., Kostyál (2006) 345., Barbarits (1929) 236. Szigetvárra Brüsztle (1880) 655-658., Németh (1903)340. 72
