Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Siptár Dániel Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE TÖRÖK ALÓL FELSZABADULT RÉSZEIN Magyarországon a katolikus megújulás és a barokk vallásosság kiteljesedésének évszázada a 18. század volt. Ebben a folyamatban a szerzetesség országszerte kiemelkedő szerepet kapott. A rendházak és kolostorok lakóinak a vallásosság és művelődés terén elért eredményeit a szerzetesi közösségek nagy ütemű terjedése alapozta meg, ami a török alól frissen felszabadult országrészben még a századforduló előtt, vagyis a visszafoglaló háborúk alatt és közvetlenül utána zajlott le. A hódoltság határa által kettészelt veszprémi egyházmegye területén a keresztény csapatok nyomában szintén megjelentek a különböző szerzetes- rendek tagjai. Ebben a tanulmányban a veszprémi püspökség felszabadult részén 1683-1703 között létrejött szerzetesi közösségek megtelepedése és azoknak az egyházmegye hívei körében a 18. században kifejtett lelkipásztori tevékenysége kerül tárgyalásra. A bemutatás alapját egy készülő adattár munkálatai adják, amely hosszabb távon Magyarország kora újkori szerzetesi intézményeinek adatait fogja összefoglalni, egészen pontosan az egyes intézmények bibliográfiáját, levéltári anyagának lelőhelyét és történetének áttekintését tartalmazza majd, és amelynek első részeként azoknak a rendházaknak és kolostoroknak az adatlapjai készülnek el, amelyek a török elleni felszabadító háborúk kezdete és a Rákóczi-szabadságharc kitörése közötti két évtizedben a legszorosabb értelemben vett Magyarország1 volt hódoltsági részén jöttek létre. A korabeli veszprémi egyházmegye területének így leszűkített részén a mondott időintervallumban csak Nagykanizsán a ferencesek és Móron a kapucinusok tudtak tartósan megtelepedni. Rövid életű missziót létrehozott ezeken kívül a jezsuita rend szintén Nagykanizsán, valamint sikertelennek mondható 1 A történelmi Magyarországnak a Horvátország és Szlavónia, valamint Erdély nélkül fennmaradó része, amelyet tehát délről a Dráva és a Duna nyugat-keleti szakasza határol. A munka jelen szakaszában - mivel 1703 előtti megtelepedéseket vizsgálok - a még fel nem szabadult Temesköz sem tartozik a tárgyhoz, azaz a szóban forgó terület déli határa esetemben a Dráva- Duna-Tisza-Maros vonal. 69
