Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Siptár Dániel próbálkozást tett még a ferences rend Segesden. A jezsuiták, ferencesek és karmeliták székesfehérvári megtelepedését a város exempt volta miatt nem számíthatjuk ide teljes joggal, és ugyanezért a Budán ebben az időszakban létrejött hat szerzetesi közösséget sem. Ez utóbbiak lelkipásztori vonzáskörzete azonban a veszprémi egyházmegyébe esett, akárcsak a korszakban szintén exempt, majd 1776-ban a pécsi egyházmegyéhez került dunaföldvári ferenceseké, valamint a pécsi püspökség határán elhelyezkedő simontomyai és szigetvári ferences kolostoré. Szigorúan véve tehát a veszprémi püspökség felszabadult területének csak egészen a Királyság korábbi határán fekvő részén történt sikeres megtelepedés, beljebb, Somogy megye területén mindössze a sikertelen segesdi próbálkozás zajlott le. A megye sürü ferences kolostorhálózata (Andocs, Nagyatád, Segesd és Mesztegnyő) csak később, a 18. század közepére tudott kifejlődni. Bodajk és Homokkomárom pedig, épp a móri kapucinusok és a kanizsai ferencesek által gondozott két kegyhely nem minősíthető önálló szerzetesi intézménynek annak ellenére sem, hogy a század folyamán mellettük állandó rendi telephely alakult ki. Ezek végig az anyaháztól függő közösségek maradtak, így róluk most is csak azok részeként esik majd szó.2 3 Bonyolítja a helyzetet, hogy a 17. század végén és a 18. század első felében mind Székesfehérvár, mind Nagykanizsa egyházigazgatási hovatartozása körül jogviták folytak. Az előbbi esetében az esztergomi érsekek és fehérvári prépostok küzdöttek több évtizeden át a plébános-kinevezési jogért 1695-től kezdődően.1 Küzdelmük azonban csak a jezsuitákat érintette, hiszen ők vezették a plébániát. A városban működő ferences és karmelita közösségek mint koldulórendi kolostorok eleve nem függtek a területileg illetékes bármiféle egyházi hatóságtól, vagyis - mivel még csak nem is a határon feküdtek, mint Buda vagy Dunaföldvár, hanem a püspökség belsejében - joggal sorolhatjuk őket a veszprémi egyházmegyéhez. Nagykanizsa és környéke Veszprém és Zágráb között képezte vita tárgyát. A zágrábi püspök ugyanis a hódoltság elmúltával a Mura és a Dráva mindkét partján fekvő ún. bekcsényi4 föesperességéhez tartozónak vélte ezt a területet, és az 1690-es években még magát Nagykanizsát is vizitálta, sőt plébánost küldött 2 A veszprémi egyházmegye szerzetességéről alapvető, és az említett, megyén kívüli közösségek történetét is tartalmazza Takács-Pfeiffer (2001). A püspökség szempontjából közelíti meg a kérdést legújabban Dénesi (2006) 110-144. (VI. fejezet). A kéziratban lévő doktori disszertáció megtalálható a http://doktori.btk.elte.hu/hist/denesi/diss.pdf , címen; a letöltés időpontja: 2009. október 19. 3 Sebestyén (1926), Fényi (1977), Szarka (2003) 64—72. Az ügyhöz források kiadva uo. 340- 346. Székesfehérvár és Buda joghatóságáért Volkra Ottó János veszprémi püspök is harcba szállt 1717-ben, vö. Körmendy (1995) 31-32. 4 Ma Becsehely, Zala megye. 70
