Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Bilkei Irén: Hiteleshelyek a veszprémi egyházmegyében a középkorban és a kora újkorban
Bilkei Irén valószínűleg mintául szolgálhatott a káptalani hiteleshely jelenléte. A keresztes kon vent hiteleshelyének fontosságát az is bizonyítja, hogy itt őrizték az Aranybulla egy példányát.39 Pecsétjük álló lovagalakot ábrázol, könyvvel a kezében. Működése a mohácsi csata után megszűnt. Felmerülhet az a kérdés, hogy miért volt szükség egy településen két hiteleshely jelenlétére? Fehérvár, mint medium regni, az ország földrajzi, szakrális és közigazgatási központja volt a korai középkorban. A két hiteleshely jelenlétét a káptalan tekintélye magyarázza: a bazilikát I. (Szent) István alapította, itt volt a temetkezőhelye, itt őrizték a legkorábbi királyi okleveleket, és Fehérváron tartották a királyi törvénynapot.40 A veszprémi egyházmegye virágzó hiteleshelyei működésének a török terjeszkedés vetett véget, szerepüket néhány évtizedre a zalavári és a kapomaki bencés rendi konventek hiteleshelyei vették át.41 Mohács után a török pusztításnak az első betörés útvonalába eső hiteleshelyek estek áldozatul: Pécs, Szekszárd és két évtized alatt elpusztult Somogy- vár is. Az Észak-Dunántúl hiteleshelyei kényszerűségből áthelyezték működésüket a török által kevésbé veszélyeztetett területekre. Veszprém példáját a fentiekben már bemutattuk. A hiteleshelyek működését egyébként a Mohács utáni időkben nemcsak a török veszély, hanem a kettős királyválasztást követő zavaros közállapotok is befolyásolták, de az intézmény tekintélye akkora volt, hogy nem ártott működésének sem a protestantizmus térhódítása, sem a világi hivatali írásbeliség kiszélesedése. A vármegye sem vette át a hiteles tevékenység lebonyolítását, ezenkívül a perjog is erősítette működésüket. Ilyen körülmények között élhette virágkorát a két zalai bencés konvent, Zalavár, védőszentje Szent Adorján42 és Kapornak, védőszentje a Szent Üdvözítő.43 Természetesen mindkét konvent hiteleshelyi működése jóval korábbi évszázadokra nyúlik vissza. Első (ma ismert) kibocsátott okleveleik 1251-re datálódnak, ezt a dátumot Solymosi László a többi bencés konventhez viszonyítva későinek tartja.44 Zalavár korai levéltárát - a veszprémi káptalan oklevelének tanúsága szerint - 1341-ben tűz pusztította el, korai oklevél- kiadásáról így nincsenek számszerű adataink. Nagy Lajos király 1351. évi korlátozó rendelkezése a két konventet nem érintette, pecsétjeiket visszakapták, tevékenységük ezután teljesedett ki. Az 1351 és 1526 között kiadott okleveleik száma mintegy másfél ezernyire becsülhető, ami figyelembe véve a Nyugat- Dunántúl sűrű hiteleshelyi hálózatát - a közelben működött a veszprémi és a 39 Hunyadi (1998). 40 Solymosi (1984) 116-117. 41 Bilkei (2009), a két konvent működésének ismertetése ezen a munkán alapul. 42 PRT VII. 43 Nagyfalusy (1941). 44 Solymosi (1996a) 495. 50. jegyzet, vö. még Szovák (2001) 84. 62
