Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Bilkei Irén: Hiteleshelyek a veszprémi egyházmegyében a középkorban és a kora újkorban

Hiteleshelyek a veszprémi egyházmegyében a középkorban és a kora újkorban

csátott oklevelek tanúsága szerint működési területük nem igazodott sem világi, sem egyházi közigazgatási határokhoz.'1

Területi hatáskörüket egyrészt az intézmény tekintélye, másrészt hétköznapi szempontok alakították, mint a közlekedési-, és útviszonyok, valamint a többi hiteleshely távolsága. Zsigmond király idejétől szabályozta először törvény, hogy a jogügyletről abban a vármegyében állítsanak ki hiteles oklevelet, amelyben a jogügylet tárgyát képező birtok feküdt.11 12 Ezt az elvet Werbőczy Hármaskönyve is megerősítette. (Tripartitum II. tit. 21.) Mint az alábbiakban látni fogjuk, ez a helyzet a 16. század közepén, a török terjeszkedés miatt változott meg.

Az elmondottak ellenére mégis indokoltnak látszik egy adott egyházmegye hiteleshelyeinek tevékenységét összefoglalóan vizsgálni.13 Kibocsátott okleveleik egyháztörténeti adatai közül sok vonatkozik a hiteleshely működési területének egyházi viszonyaira. A dokumentumokból sok információt nyerhetünk a hiteleshelyi munka szereplőinek vagy éppen az egyházi birtokok népességének és gazdagságának megismeréséhez.14

A középkori Magyarországon 16 székes- és 15 társaskáptalan létezett,15 így a konventekkel együtt 80 olyan intézményről tudunk, amely rövidebb-hosszabb ideig hiteleshelyi munkát végzett.16 A veszprémi egyházmegye területén is több ilyen volt: a veszprémi székeskáptalan, az óbudai és a fehérvári társaskáptalanok, a fehérvári johannita konvent, valamint a zalavári és a kapornaki bencés konventek. Említsük még meg azokat a hiteleshelyeket is, amelyek 1351, illetve 1353 után már nem működtek: a budafelhévízi stefanita Szentháromság konvent17, a bakonybéli, csatári, tihanyi, almádi, somogyvári bencés18, valamint a türjei premontrei19 és az újudvari keresztes konventek.20

Mint látható, egyházmegyénkben a három káptalan mellett több bencés konvent is működtetett hiteleshelyet. Közülük néhánytól az 1351. évi korlátozó rendelkezés vonta meg a hiteles oklevelek kiállításának jogát, de mellettük voltak jelentős tevékenységet folytató, a nekik otthont adó Zala megye jogéletében folyamatosan résztvevő, tekintélyes mennyiségű oklevelet kibocsátó hiteleshelyek is, Zalavár és Kapornak. Ez utóbbiakról a későbbiekben részletesen lesz szó.

11 Koszta (1998) 179.

12 Eckhart (1914) 62., Szentpétery (1930) 216-217.

13 A pécsi egyházmegye hiteleshelyeihez lásd Koszta (1998).

14 Kőfalvi (2000).

15 Romiiányi (2000).

16 Eckhart (1914), Bónis (1964).

17 Kubinyi (1964), Tóth (2008).

18 Szovák (2001), Cselenkó (2006).

19 Kovács (1991).

20 Bilkei (1989).

59