Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt telepítése, 1342 után az lett a legegyszerűbb megoldás, hogy a szolgabírákat magukra hagyták. Visegrád egy másik megyében feküdt, oda nem követhették volna az egyetlen alnádort, az új elképzelés szerint a kúriai perek tárgyalását sem akarták jelentéktelen megyei törvényszéki ügyekkel terhelni, azokat a négy szolgabíró magában is el tudta végezni. Pilis megye esetében egészen más a helyzet, itt a Pest megyei példa hatását kell keresnünk a mögött, hogy a kései középkorra ez a megye is ispán és alispán nélkülivé lett. Az ispán nélküliség ebben az esetben az egykori királyi uradalomból, ha úgy tetszik erdöispánságból, a megyévé alakulás utolsó szakaszát jelentette. Miután az udvar Visegrádról Budára költözött, a visegrádi várnagyok - inkább alvámagyaik - kezén csak a vár és az uradalom felügyeletét hagyták meg. Annál is könnyebben tehették, mert maga a pilisi ispáni tisztség neve már évtizedek óta elenyészett. Az uradalmon kívüli birtokok és birtokosok ügyeinek intézésére - mint ahogy Pest megye példája mutatta -, elég volt egy csonka, ispán és alispán nélküli sedria is. A kezdeményezés biztosan a pilisi nemesek részéről indult ki, akik vélhetően nem akarták, hogy ügyeiket az uradalom parasztjainak és cselédjeinek ügyeivel együtt az alvárnagyok által vezetett úriszéken tárgyalják. Az 1454-ből idézett hatásköri ügy egyértelműen azt bizonyítja, hogy a pilisi nemesek érdeke volt azt, hogy megszabaduljanak a visegrádi vár fennhatósága alól. Törekvéseiket királyi döntés nélkül nem érhették el, ezt azonban a közel levő udvarban könnyen kijárhatták maguknak. A Pest megyei példa azonban csak a Pest megyéhez hasonlóan az udvar közelében fekvő, Budától mindössze pár óra járásnyira élő pilisi nemesek részére volt járható út. Az ország más részein egészen a középkor végéig találunk példát arra, hogy egy királyi uradalom vezetése egyben a megye irányítását is jelentette: Borsod megye ispánjai a mindenkori diósgyőri, a Pilishez hasonlóan szintén egykori királyi uradalomból létrejött Bereg megye ispánjai pedig a munkácsi várnagyok voltak, alvámagyaik pedig automatikusan alispánok lettek. Az ispán nélküli állapot néhány olyan kérdést is felvet, amelyre nem tudunk választ adni. A ránk maradt megyei oklevelek torz képet festenek a megyék és a királyi hatalom viszonyáról. A források szinte kivétel nélkül jelentéktelen bírósági ügyekről tudósítanak, holott egy középkori király minden alattvalójától és tisztségviselőjétől elsősorban azt várta el, hogy megőrizzék a királyi jogokat, megfizettessék a királynak járó jövedelmeket és hadba vonuljanak. Semmilyen forrásunk nincs azonban arra nézve, hogy kinek a zászlaja alatt harcoltak Pest megye nemesei és más népei az Árpád- vagy a Zsigmond-korban. Az ország közepének hadakozási szokásairól nagyon keveset tudunk.67 67 Tringli (2001) 179. 385
