Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt létrejöttét. A szolgabírói tisztséget Kun László uralkodásának elején hozták létre.16 Pest és Pilis megyére vonatkozó estlegesen fennmaradt okleveleink ezúttal sem adnak tájékoztatást arról, hogy e két területen mióta működtek szolgabírák. Pest megye négy szolgabírájára vonatkozó első, később még idézendő adatunk 1322-ből származik, az első pilisivel pedig egy 1333-as oklevél lapján találkozunk.17 Pest megye az egész középkor folyamán kiterjedt a Duna mindkét partjára, a megye nagyobbik része azonban a folyótól keletre a feküdt. A Duna mellett Sződ volt az első Pest megyei község, ettől északra már Nógrád megye következett, innen tartott a megyehatár a Galga vizéhez, majd a Zagyvához ért ki. A Tápióság falvai Pest megyeiek voltak, akárcsak Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét mezővárosok, melyek határai egyben a megyehatárt is jelentették. A déli határt a kun szállások majd a Solt szék jelentették. Taksony és Varsány között tért vissza a megyehatár a Dunához. A jobb parton az ősi határ a mai Szent László-patak volt, de vannak olyan adatok is, amelyek azt mutatják, hogy a középkor végén néha egészen a Váli-vízig terjedő területet Pest megyéhez számították. A Dunának e partján a Fejér és Pest megyéhez egyszerre tartozónak vallott Százhalom, Báté, Éty voltak a legdélibb Pest megyei települések. Az Anjou-korig Pilis megye egészen kis területet foglalt el. A korai Pilis megye csak a Visegrádi-és a Pilisi-hegységre és a hegyek lábánál fekvő néhány településre terjedt ki. A Békásmegyernél kezdődő karéjszerü határvonal Maróttól (a mai Pilismaróttól) északra, Szamárdnál és Akospalotájánál ért vissza a Dunához. A Budától északra fekvő dunai szigetek is Pilis megyét gyarapították, köztük a legnagyobb, a középkorban Rosd-szigetnek hívott, később Visegrádi-szigetként emlegetett mai Szentendrei-sziget. A nagyszigeti ispánság határai nem egészen estek egybe a sziget határaival. Az ispánsághoz tartozott több olyan Pest és Fejér megyei falu, amelyek a szigeten kívül feküdtek.18 A KIRÁLYI VÁRSZERVEZET ÉS VÁR NÉLKÜLI PEST MEGYE Az Árpád-kori vármegyék gerincét a királyi várak és a várakhoz rendelt népek: a várjobbágyok, a kelt jobbágyfiúk és a vámépek alkották. A vár népeinek eltartását a várföldek szolgálták, ami sajátos királyi birtoktípus volt, ezért szigorúan elválasztották a királyi család magánbirtokaitól.19 A várföldek eladományozása nem az uralkodó belátásától függött, mivel a 13. századi, egyházi ihletésű világi szokásjog csak korlátozott mértékben engedte meg elidegenítésüket. A korabeli 16 Zsoldos (2003). 17 DL 86950, AOkm III. no 25. (27-29). 18 Györffy (1963-) IV. 502., 584., Tringli (2001) 148., 168. 19 Molnár (1959), Zsoldos (1999). 373
