Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István gondolkodásban a várföldek a király személyétől némileg különválva, az ország birtokaiként jelentek meg.20 Pest megyének azonban nem voltak várföldei, sem a megye határain belül, sem azon kívül. így az sem meglepő, hogy semmiféle nyoma sem maradt fenn annak, hogy lett volna várszervezete; nincsenek pesti várjobbágyok és vámépek sem.21 Pilis megyében és a Nagyszigeten hasonlóképpen hiányoznak a várbirtokok és a várszervezet népei, ott azonban ez teljesen természetes, hiszen királyi uradalmak voltak, az ilyen uradalmakon és az uradalmakból alakult megyékben máshol sem találkozunk saját várföldekkel és saját várszervezetbeli népekkel. Pest megyében feküdtek várföldek, azok azonban mind más vármegyék és ispánságok tartozékai voltak. Ez egyáltalán nem számít Pest megyei sajátosságnak, teljesen megszokott gyakorlat volt az Árpád-kori Magyarországon, hogy többnyire szomszédos várak számára a mellette levő vár megyéjében is kihasítottak földeket. Pest megyében Fehérvárnak és Nógrádnak, valamint Szolgagyőrnek voltak birtokai. Túlnyomó részükről megszűnésük pillanatában tudósítanak forrásaink. Az ismert fehérvári várföld Fejér megye Solt széki oldalától nem túl távol, Inárcson volt. A falu igencsak megszenvedhette a tatárjárás pusztításait, mert jó fél emberöltővel később, 1263-ban négy Inárcson élő jobbágyfiú, akik az ispánnak - mint a várnépekből kiemelt keltjobbágyfiúk általában — szállásadással tartoztak („filii videlicet iobagionum castri Albensis, qui descensum comiti suo dare consueuerant”), a tatár pusztításra hivatkozva kérték István ifjabb királytól, hogy szüntesse meg szállásadási kötelezettségüket és emelje őket az előkelőbb várjobbágyok közé („in numerum et collegium honestorum iobagionum eiusdem castri”), akik ezt az adónemet nem fizették.22 A fehérvári vár inárcsi birtoklása régebbi múltra tekinthetett vissza, mert a négy jobbágyfiú apja még Inárcson lakó vámépbeli („castrensis castri Albensis de villa Inarch”) volt.23 Pest megye 1262-től kezdve az ifjabb király országrészéhez tartozott, ezért itt ő rendelkezett még a nem hozzá tartozó területen fekvő várak földjeivel is.24 Az Inárcsiak hűségesen szolgálták urukat, mert két generáción belül végigjárták a várak népeinek teljes ranglétráját a várnépektől kezdve a jobbágyfíúkon át az igazi várjobbágyokig, mígnem aztán 1275-ben Kun Fászló a királyi szerviensek soraiba („in cetum et numerum servientium nostrorum regalium”) emelte őket. Ezzel az aktussal véget ért a fehérvári vár 20 Gerics-Ladányi (1991), Gerics-Ladányi (1995). Egyes birtokok és jövedelmek eladomá- nyozásának korlátozása egész Európában ismert jelenség volt, amit a politikai ideológiák összekapcsoltak a királyság területének általános elidegenítési tilalmával. Kantorowicz (1954) és Kantorowicz (1966). 21 Markai (1958) 66., Kristó (1988) 432., Györffy (1963-) IV. 500. 22 ÁÚO III. no 33. (43-44.) (RA no 1811). 23 ÁÚO III. no 154. (257-258.) (RA no 2126). 24 Pauler (1899) 250., Zsoldos (2005a) 245. és Zsoldos (2007) 27. 374