Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István Pest és Pilis megye sajátos viszonyai A TÖRÖK HÓDÍTÁS ELŐTT Hasonlóság és különbözőség A KÖZÉPKORI MEGYÉK TÖRTÉNETÉBEN A középkori magyar vármegyék nagy vonalakban mind hasonlítottak egymásra. Nem is lehetett ez másként, hiszen a királyi hatalom hozta őket létre, tőle függtek, nem nehéz tehát hasonlóságokat felfedezni működésükben. A megyék élete azonban nem volt egyforma. Az alapelvek megegyeztek, a középkori Magyarországon azonban valószínűleg minden megyének voltak olyan, csak rá jellemző sajátosságai, amelyek az átlagostól eltértek, vagy amelyekkel máshol egyáltalán nem találkozunk. Ezek számba vétele majd csak akkor történhet meg, ha részletesen feltárják minden megye működésének történetét. Különösen sok, az átlagostól eltérő jelenség található Pest és Pilis megye életében. Az, hogy az ország nagy különkormányzati egységeiben, Erdélyben és Szlavóniában, a kései középkorban az alsó részek (partes inferiores) területén a megyék berendezkedése eltért a máshol megszokottól, teljesen természetesnek mondható. Egyrészt ezek olyan egybeforrott, némileg saját életet élő peremterületek voltak, ahol olyan szokások jöttek létre, amelyek különböztek az ország központi részének viszonyaitól. Másrészt e területeken a királyi hatalom és a megyék közé beékelődött a vajdai, a báni, a főkapitányi méltóság a saját szervezetével, ez pedig visszahatott a megyék működésére is. Harmadrészt Erdély és Szlavónia sajátos társadalmi viszonyai, elsősorban nemességének az országostól eltérő jellege, más megyei berendezkedést igényelt. Az erdélyi és a szlavón eltérések természetesnek hatnak, akárcsak az ország egy másik peremterületéé, a Szepességé, ahol egészen az újkorig három kormányzati forma élt egymás mellett: a megye, a szepesi szászok és a szepesi tízlándzsások saját kormányzata, mindegyik a csak rá jellemző jogszokásokkal. Szokatlannak tűnhet azonban, hogy az ország közepén, a királyi székhely és a főváros környékén, két olyan megye terült el, amelyik tucatnyi sajátosságot mondhatott magáénak. A középkori királyság nem igényelte az ország minden lakosa felett egyenlő hatalmat gyakorló, azonos elvek szerint működő irányítást, ezt Európában mindenütt csak a polgári kor hozta létre. Mi több, a szokásostól eltérő rendsze369
