Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt

Tringli István reket kiváltságoknak tekintette, ezek megőrzése pedig a középkori politikai rendszer egyik alapvető feladata volt. E tanulmány sajátos viszonyok alatt azokat az eltéréseket érti, amelyek a más megyékben tapasztaltaktól különböznek. Ezek között a sajátosságok között akadhat olyan, amelyik néhány más megyében is előfordul. Nem biztos azonban, hogy ok-okozati összefüggés rejlik a hasonló sajátosságok között, azaz az egyik megye berendezkedése befolyásolta volna a másikét. Hasonló berendezkedés mögött tehát nem kell mindig ún. hatást keresni. A középkori magyar megyék általános vonásainak számbavétele, igaz csupán néhány megye példáján, megtörtént, egy évtizeddel ezelőtt elkészült Pest és Pilis megyék középkori működésének részletes vizsgálata is, így tehát most lehetőség nyílik a csak Pestre és Pilisre jellemző, egyedi jelenségek számbavételére és ezek magyarázatára.1 A TERÜLET A középkori Pest és Pilis megyék területe a Dunakanyartól délre, a Duna két partján terült el. A jobb parton a Visegrádi-hegység és a Tétényi-fennsík, a bal parton a Gödöllői-dombság és a Solti-síkság jelölték ki észak-déli határait. A Dunától nyugatra csak kis területet foglalt el: a Visegrádi-, a Pilisi- és a Budai­hegységet, valamint az attól délre fekvő síkság kis részét, keletre azonban a Duna-Tisza-köze egészen a Zagyváig Pest megyéhez tartozott. A vizsgált vidékhez kell sorolni a Csepel-szigetet, ami szinte az egész középkor során különálló kormányzati egység volt. E területet a megyeszervezés kezdetén, Szent István korában egy hatalmas megye foglalta magába, Visegrád megye. Ezzel az elnevezéssel csupán egyetlen forrásban találkozunk, István királynak 1009-ben, a veszprémi püspökség számára kelt oklevelében. Az oklevél többek között felsorolja azt a négy megyét (quatuor civitates), melyeket a király egyházaival, kápolnáival, oltárai­val, határaival és vidékeivel együtt Szent Mihály veszprémi egyházának rendelt alá, ezek a következők: maga Veszprém megye, továbbá Fehér, Kolon és Visegrád megyék. Az oklevél nemcsak az egyházmegye területét állapította meg, hanem mindegyik megyében királyi birtokokat is adományozott az egyház­nak, Visegrád megyében „egy Duna fölött fekvő falut, amelynek jobb oldalán az Aporügy nevű patak folyik”.2 Ez a falu a mai Szentendre, ahol idővel egy püspöki udvarház épült, és ami 1318-ig a veszprémi püspökök földesurasága alatt állott, amikor a falut és környékét Károly király elcserélte István püspökkel három zalai udvarnokfaluért.3 A megyének nevet adó vár szláv nevet viselt, 1 Tringli (2009a), Zsoldos (2001) és Tringli (2001). 2 DHA 52. 3 CD VIII/7. no 96. 370

Next

/
Thumbnails
Contents