Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Pápától a pápáig Sáros vár alatti ostromtáborban töltötte, ami helyénvaló is volt részéről, lévén ekkoriban a Felső Részek főkapitányi tisztségét is betöltötte.60 Utolsó innen való oklevele augusztus 23-án kelt.61 Ami számunkra viszont fontosabb, hogy következő ismert oklevelét egy bizonyos Németiből keltezve augusztus 28-án bocsátotta ki.62 Minekután a kérdéses oklevél az Eperjestől nem messze fekvő, s Kassa város tulajdonát képező Finta birtokot érinti, s máig a kassai levéltárban található, alapos okkal tételezhetjük föl, hogy kiadására a Kassához közeli Németiben került sor.63 Lényegesen kisebb valószínűséggel szóba jöhet esetleg a Sajó völgyében fekvő és korábban huszita erősséggel bíró (Sajó)Németi is.64 Azt ugyan nem tudjuk, hogy Szapolyai csatlakozott-e egyáltalán Mátyáshoz, de a felsorolt, a királyi táborhoz mind jobban közelítő keltezések, valamint az alapján, hogy a hadjárat befejeztével Budára visszatérő uralkodó mellett a következő évben is ki tudjuk mutatni,65 mégsem zárhatjuk ki ennek lehetőségét. Végezetül föl kell hívni a figyelmet arra is, hogy a király (s talán Szapolyai) első igyekezete vélelmezhetően nem járt sikerrel. Erre két okból gyanakodhatunk. Egyfelől Pápa, majd Ugod birtokos változása csak 1465 tájáról mutatható ki, másfelől pedig nem tekinthetünk el a korábban idézett, s épp 1461-63-ra eső, a Garaiaknak kedvező - lett légyen szó bármily csekély jelentőségű adományokról is - királyi engedély és donáció lététől. Ha a feltételezések képzeletbéli vékony jegén tovább lépünk, még azt sem zárhatjuk ki, hogy az 1461-es, „erőből” indított Garai elleni roham fiaskója után Mátyás (és/vagy Szapolyai) stratégiát váltott. Ennek lehet eredménye az 1463 tájától viszonylag jól adatolható és föntebb látott Garai Szapolyai együttműködés, majd szerződés. Amit tehát nem lehetett erővel, azt sikerült fortéllyal, s némi szelíd kényszerítéssel elérni. Mert hát az eredmény önmagát magyarázza: Garai 1481-es halálakor négy egykori Veszprém megyei uradalmából már csak egy volt az övé: Csesznek. Halála után a birtokos váltás, azaz Szapolyai embereinek az uradalomba ülése gyorsan és zökkenőmentesen bonyolódott le: 1483-ból már ismerjük a cseszneki Szapolyai-vámagyot.66 Zárásképpen hangsúlyozni kell, hogy a föntebb előadottak során számos, olykor akár túl soknak tűnő feltételezés olvasható, ami a Garaival szembeni királyi-Szapolyai birtokelvételi szándékot hivatott alátámasztani. Jelen sorok 60 DF 214065 („in Eperyes”), DF 214070 („in descensu exercituali sub Castro Sáros”), kapitányi tisztségére Horváth (2003b) 953. 61 DL 70260 („in descensu nostro campestri sub Castro Sáros”). 62 DF 270369 („Datum in Nemethy”). 63 Ma Tomyosnémeti és Hidasnémeti, vő. Csánki (1890-1913) I. 213-214. 64 Nováki-Sárközy-Feld (2007) 1.95-96. 65 DL 70266. 66 DL 18759. 361
