Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd írója kétségeit nem is igyekszik takargatni, de két tényt rögzíteni érdemes. A Veszprém megyei Garai javak zöme láthatóan a Szapolyaiaké lett, illetőleg pontosan ezekben az esztendőkben (Mátyás uralkodásának első időszakában) Északkelet- és Kelet-Magyarországon is tudunk, akár az iméntiekben bemutatottakkal párhuzamba állítható, olykor bizonytalan jogi alapokon nyugvó birtokszerzésükről.67 Ezen ismeretek, valamint az elősorolt okleveles adatok alakították ki a szerzőben azt a néhol talán előfeltevésektől terhelt és láthatóan bizonytalanságoktól sem mentes feltételezést, hogy az 1460-as évek folyamán talán Mátyás és újdonatúj híve együttesen igyekeztek Garai megyebéli várbirtokait vagy azok legalább egy részét valamiképpen megszerezni. Mielőtt azonban elítélnénk őket ezért, ne feledjük: az új királynak nem sokkal az ellene szervezett dunántúli központú lázadás után III. Frigyessel meg támogatóival szemben a Dunától nyugatra biztos támogatókra, no meg támaszpontokra volt szüksége. Ilyenek kiépítése és megszerzése, amióta világ a világ, minden esetben minimálisan a politikai, ámde sokszor katonai értelemben vett vesztesek rovására történt. Alighanem esetünkben sincs másképpen. Hunyadi Mátyás egész uralkodása fényes bizonyítéka annak, hogy legkevésbé a formaságok és a szokások, mintsem az éppen elérendő cél és a hozzá leghamarabb elvezető út szempontjai befolyásolták a királyt. Az 1460-as években Szapolyai Imre dunántúli - ahogyan az épp ugyanekkor kimutatható szepességi - térnyerése is tökéletesen megfelelt a király aktuális belpolitikai szándékának, és ez volt a fontos. Az már külön nyereség, hogy ez a megoldás az egész Királyság politikai-katonai stabilitását is növelte, míg a császár híveinek lehetőségeit valamelyest korlátozta. A bevezető sorokban esettanulmányt ígértem. Az elmondottak fényében ugyanakkor joggal föltehető a kérdés: mit érdemes zárásképpen kiemelni, esetleg általánosabb tanulságul megjegyezni? Először: nem árt figyelemmel lenni az arisztokraták kényes, még a 15. század második felében is sokszor a királyi hatalomtól függő helyzetére. Garainak például hatalmas atyai öröksége ellenére is szüksége volt pártfogóra a királynál, mert országos méltóság hiányában neki is lehettek anyagi vagy a politikai befolyás hiányából fakadó nehézségei. Másodszor: Mátyás királyunk uralkodása első éveit már sokféleképpen ábrázolták. Volt, aki teljhatalomként és volt, aki - némi túlzással - bizonytalanságokkal terhes útkeresésként jellemezte. Akárhogyan is értelmezzük ezen esztendők eseményeit, sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az uralkodó országa egyik leghatalmasabb báróját (Garait) különösebb nehézség nélkül tudta kizárni a politikai hatalomból, míg kiszemeltjét (Szapolyait) évek alatt bámulatos hatalommal és gazdagsággal ruházta fel. Harmadszor: lett légyen bármilyen erős avagy gyenge a politikai szél füvása, a 67 Horváth (2001) 107-109., C. Tóth (2010) 4-7. 362
