Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd fel, hogy ideidézzük a Kinizsi számára kiadott júniusi adománylevelet, amiben a király előadja, hogy Somlót maga vásárolta meg Jóbtól.36 Első pillantásra még az is elképzelhető, hogy a korábbi oklevél szerint adásvétel útján Mátyáshoz került várat a novemberi lemondó nyilatkozat fényében végül komolyabb pénzmozgás nélkül szerezte meg az uralkodó kiszemelt híve részére. Ugyanakkor azt sem zárhatjuk ki, hogy utóbbi oklevelünk nem több, mint amit állít: Garai ekkor mondott le végleg az uradalom tulajdonjogáról a király számára, alkalmasint azért mert kézhez kapta a vételárat. S e szavak lejegyzésekor jutunk el egy megkerülhetetlen kérdéshez: a király személyes szerepének vizsgálatához az eleddig bemutatott birtokmozgásokban. Ha ugyanis az iménti kijelentést komolyan vesszük, nem állunk távol annak kimondásától, hogy az 1470-es évek második felében Szapolyai Imre és Mátyás tudatosan összejátszottak abból a megfontolásból, hogy Garait uradalmaitól mihamarabb megfosszák, valamint azokat idő előtt a királyhoz feltétel nélkül hü embereinek, amilyen Kinizsi és Szapolyai is voltak, átjátsszék. Ráadásul e veszprémi birtokokkal összefüggésben akad egy talán idevonható forrásunk. Lényegesen korábbról, nevezetesen 1461-ből akad egy nehezen értelmezhető oklevelünk. Ebben az 1461. szeptember 29-én, Szécsényben kelt oklevélben a király megígéri györgyi Bodó Gáspár lovász- és gersei Pető Miklós pohárnok- mesternek, hogy Pápa és Ugod várait - amelyek az oklevél kibocsátásakor bizonyos János pécsi prépost kezében voltak - nekik adományozza, ha e Jánost sikerül elfogniuk. Mindezeket Mátyás sajátkezű aláírásával erősítette meg, miközben az iraton pecsételésnek nem találhatjuk semmi nyomát.37 Az első, de még második pillantásra is megdöbbentő információkat tartalmazó oklevél számos kérdést vet fel. Először is: ki volt a nevezett prépost? Másodszor: mi módon tett szert Pápára és Ugodra? Harmadszor: hogyan került ki a kancelláriából egy pecsét nélküli királyi oklevél, ráadásul uralkodói aláírással? Az első kérdésre nem különösebben nehéz a felelet: az utóbbi évek kutatásai alapján magabiztosan kijelenthető, hogy az oklevél János prépostja a később esztergomi érsekké lett, majd még később III. Frigyeshez szökött Beckensloer Jánossal azonos.38 Ennek ismeretében legalább ilyen könnyűnek ígérkezik a második kérdés megválaszolása is, ám váratlan nehézségbe ütközünk. El kellene ugyanis döntenünk, hogy békés úton vagy haddal szállta-e meg a Somlyo villisque et possessionibus predictis ac prediis et deserto Castro in monte Saagsomlya existentibus adearumpertinentibus sibi ipsi et suis heredibusper amplius reservando ...” 36 HHStA Erdődy 10151. „... castrum nostrum Somlyo vocatum in comitatu Wesprimiensi habitum, quod alias fidelis nostri magnifici lob de Gara prefuerat, séd ex quadam disposicione inter nos et ipsum lob de Gara facta ipse lob sponte et libera sua voluntate pro certa summa pecuniarum maiestati nostre in perpetuum dedit et ascripsit...” 37 DL 93313. Az oklevél szövegét lásd a Függelékben. 38 Fedeles (2005) 325-326. 356
