Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Zsoldos Attila: A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN(Az „óriás” És az „Átlagos” nagyságú megyék kérdése)
Zsoldos Attila valamint Ajtonyról tudunk, nyilvánvalóvá teszik: valóban több önálló hatalmi központ alakult ki a magyarokat uraló Kárpát-medencében. Hogy pontosan hány, az források híján nem tudható, értékelhető adatok csak az említett három - az Árpádok, a Gyulák, illetve Ajtony (és elődei) - hatalmi területeire vonatkozóan maradtak ránk. A legrészletesebb ismeretek Ajtony uralmáról állnak a rendelkezésünkre Szent Gellért nagyobb legendájának kései szövegezésű, de bizonyosan korai információkat fenntartó leírásának köszönhetően. E szerint Ajtony nem csak megkeresztelkedett, de kolostort is alapított, ám ugyanakkor több feleséget tartott. Hatalma egy földrajzilag jól körülírható területre terjedt ki, amelyen belül volt egy olyan, forrásunk által „város”-nak (urbs) nevezett hely, amely a terület egyfajta központjaként szolgált. Gazdagságát elsősorban állatállománya alapozta meg, bár voltak uradalmai és udvarházai is, miközben jövedelmeit vámszedéssel egészítette ki. Katonai erejét harcosok - nyilván a törzshöz tartozó fegyveres szabadok - biztosították. Az őt uraló népet ugyanakkor egyfajta társadalmi tagolódás jellemezte, erre utalhat a leírás „vitézek és nemesek” (milites et nobiles) fordulata.20 Annak azonban semmi nyomát nem találjuk, hogy az uralmi terület kisebb körzetekre osztására bármi módon sor került volna. Hasonló elemek bukkannak fel az Árpádok és a Gyulák hatalmi körzeteire vonatkozó adatainkban is, ezért indokoltan gondolhatunk arra, hogy az Ajtony országára vonatkozó kép több-kevesebb pontossággal a másik két ismert uralmi körzet viszonyaira is jellemző. Mindennek a felidézése azért látszott célszerűnek, hogy számba vegyük azt a pogánykori örökséget, amelyre a keresztény magyar monarchia intézményrendszere támaszkodhatott, ha akart, vagy amelyet szétrombolhatott, ha éppen azt látta szükségesnek. A jól ismert módon az Árpádok voltak azok, akik a 10. század második felétől kezdődően fokozatosan kiterjesztették hatalmukat előbb a magyarság szállásterületének nyugati felére, majd, Szent István uralkodásának utolsó évtizedére, éppen az előbb említett Ajtony leverésének eredményeként, az egész Kárpát-medencére.21 E sikerek mérhetetlenül felduzzasztották az 1000 óta királyként uralkodó István földekben, szolganépekben, állatállományban és egyéb kincsekben mérhető vagyonát, amelynek kezeléséről az uralkodónak épp úgy gondoskodnia kellett, mint a nagy területű ország igazgatásának megszervezéséről. Az eredmény ismeretében úgy tűnik, István összekapcsolta a két feladatot. A királyi birtokokat különböző rendeltetésű és jellegű ispánságokba (comita- tus) szervezték. Az ország területén egymástól kisebb-nagyobb távolságra fekvő királyi udvarházak (curia, curtis) közelében fekvő birtokokat az udvarházak alá rendelték, így alakítva ki a király és családja, valamint udvartartásuk ellátására hivatott udvamokispánságok hálózatát. Az intézmény neve az efféle birtokokon 20 SRH H. 489-490. 21 Lenkey-Zsoldos (2003) 16., 32-41. 302
