Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Gárdonyi Máté változásokon ment át. A népi vallásosság hagyományos formái a hatvanashetvenes években jelentősen visszaszorultak, vagy teljesen eltűntek.49 Ami mindebből megmaradt, mint például a nagyobb búcsújáróhelyek látogatása, az is jelentős változást mutatott.50 A vallásszociológusok vizsgálatai a hitéleti aktivitás hanyatlását, a szekularizációs folyamat előrehaladását konstatálták.51 Különösen mellbevágóak a hitoktatás adatsorai, akkor is, ha tudjuk, hogy ez esetben végképp nem spontán folyamatról, hanem az állam részéről folytatott világnézeti harc eredményéről van szó.52 53 Némileg javít a képen, hogy az iskolai hitoktatás szinte teljes felszámolását valamelyest kompenzálta 1974-től a templomi, illetve plébániai hittan lehetősége.51 De ezekben az évtizedekben megváltozott a papság életmódja is: a motorizáció előrehaladtával nem kellett már minden faluban papnak „ülnie”, s nem kellett káplánt tartani a filiák ellátására, a plébános előbb motorral, majd autóval nagyobb körzetet is el tudott látni. A problémát máig hatóan az jelenti, hogy miközben az aktív hívek és a papok száma csökkent, ugyanakkora méretű infrastruktúrát (templomok, plébániahivatalok) kell üzemeltetni. A század közepén felduzzasztott plébánia-hálózat változatlansága a diktatúra évtizedeiben indokolt volt, hiszen a jogfolytonosság megőrzését szolgálta, ma már azonban nincs „kőbe vésve”, hiszen az egyházi közigazgatásnak az aktuális helyzethez kell igazodnia. A kaposvári egyházmegyében ezen az alapon redukálták a plébániák számát 2002-ben mintegy felére.54 49 A néprajzkutatók az utolsó pillanatban tudták dokumentálni a tradicionális népi vallásosság megnyilvánulásait a veszprémi egyházmegye területén is. Erdélyi Zsuzsanna 1968-ban a Somogy megyei Nagyberényben kezdte gyűjteni az archaikus népi imádságokat, és sok jelentős szöveget (rontást, ráolvasást) a Zselicben örökített meg, vö. Erdélyi (1976). Ugyancsak a hatvanas években lehetett még tanulmányozni az andocsi búcsújárás hagyományait Bálint-Barna (1994) 175-178. 50 Szabó (2008). A tanulmány, amely adatsorokat tartalmaz a veszprémi püspökséghez tartozó megyékről is, az ÁEH és az állambiztonsági szervek iratai alapján arra a következtetésre jut, hogy a búcsújáróhelyek látogatottsága az ötvenes évek elején csökkent jelentősen, a hatvanas-hetvenes években viszont nagyjából azonos szinten mozgott. Változás a búcsúkon résztvevők aktivitásában, korosztályi összetételében mutatkozott. Újabban figyeltek fel a kutatók a csatkai cigánybúcsúra, amelyről több dokumentumfilm is készült, például Székely Orsolya Csatka című filmje 2002-ben. A csatkai búcsú pasztorálteológiai értékelését a fiatalon elhunyt teológusnő, Buday Kornélia kezdte meg, Buday (2005). 51 Szociológiai vonatkozásban a veszprémi egyházmegyére nézve is érvényesek az országos vizsgálatok adatai, lásd Tomka (1991). 52 A fakultatív iskolai hittanra beíratott tanulók számaránya a következőképpen alakult: 1949: 80%, 1955: 40%, 1960: 25%, 1965: 10%, 1974: 7,69%, 1987: 3,18%. 1965-ig az András Imre és Morei Gyula jezsuiták vezette bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet adatait, utána ÁEH nem nyilvános beszámolóját idézi Tomka (1991) 32-33. 53 Ennek jelentőségét az elsőáldozási és bérmálási felkészítés becsült adataiból tudjuk felmérni. 1984 és 1988 között elsőáldozáshoz járult a katolikusnak keresztelt gyerekek közül 43-54%, 1971 és 1988 között bérmálkozott 27-33%. Tomka (1991) 17. 54 Gárdonyi (2002b). 290
