Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Gárdonyi Máté szintén a húszas években vette kezdetét. A püspök különösen szívén viselte a balatoni nyaraló-pasztorációt, ezért nevezték őt a Balaton püspökének. Új plébániákat állított fel a part menti, fejlődő településeken (az általa alapított plébániák közel egyharmada, kilenc ilyen volt), új, reprezentatív templomok épültek mindkét parton (nyolc helyen), és kialakították az ún. nyárikápolnák hálózatát a frissen parcellázott nyaralótelepeken (tizenegy helyen). Ez a hálózat a negyvenes évek elején további egy templommal és négy nyárikápolnával gyarapodott.21 Mindez egyrészt válasz volt egy új pasztorális kihívásra, másrészt egybevágott a korabeli nemzetpolitikai célkitűzéssel, amely az 1929. évi fürdőhelyi törvény (1929: XVI. te.) nyomán a keresztény középosztály és hivatalnokréteg nyaralóhelyévé fejlesztette a Balaton körzetét. A legszebb titulusa minden bizonnyal az újabban elhíresült Balatonőszöd kápolnájának van: Szűz Mária, a szép nyaralás édesanyja. A két világháború között felélénkült a plébániai élet is, amelynek keretét - ha nem is azonnal - az egyházközségek képezték. Létrehozásukhoz az első lökést az egyházi érdekek veszélybe kerülése adta 1918-1919-ben, céljuk pedig a plébániai vagyon megőrzése lett volna egy „demokratikusabb” formában. 1920 után, az egyházi adó kivetésével kapcsolatban az állam részéről merült fel az igény arra, hogy a világi hívek „törvényes képviselettel” rendelkezzenek az anyagi és iskolai ügyek terén, olyan településeken is, ahol nem működött plébánia és felekezeti iskola (filiák), vagy ahol több plébánia volt a közigazgatási területen (városok). Ebből következett, hogy az egyházközségek ekkor közjogi, és nem egyházjogi jelleggel bírtak, az egyetemes egyházjog nem is ismerte ezt az intézményt. Rótt Nándor 1919. április 16-án rendelte el a hitközségek (kezdetben ezzel az elnevezéssel találkozunk) felállítását, amiből azonban a zavaros politikai helyzet miatt semmi sem lett. Az egyházmegyei zsinat 1923-ban sürgette, a főpásztor pedig 1928-ban elrendelte az egyházközségi képviselőtestületek felállítását azokban a helységekben, ahol nem működött katolikus iskolaszék.22 23 Az 1930-as években új irányt szabott a magyar egyházközségek tevékenységének XI. Pius pápa azon szándéka, hogy a világi hívek jobban magukénak érezzék az egyház ügyeit, és tevékenyen vegyenek részt az egyház küldetésének kibontakoztatásában. E cél érdekében indult el hazánkban is - olasz és német minta nyomán - az Actio Catholica megszervezése.21 A püspöki kar konferenciáin 1929-től foglalkoztak az AC kérdésével, s különösen a szervezeti keretekről zajlottak viták. Rótt püspök hozzászólásaiban feleslegesnek ítélte külön intézményi struktúra kiépítését, és elegendőnek látta a már meglévő egyházközségi 21 Schleicher (2007). 22 VÉL A/2 1919/VI. 47M8., VÉL A/2 1923X91. 75., VÉL A/2 1928/1. 3. 23 Gianone (2003), Gianone (s.a.). 282
