Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresés a veszprémi egyházmegyében háború és a forradalmak után, 1920 és 1925 között végiglátogatta egyházmegyéje összes plébániáját. Ekkor és a későbbi bérmakörutak alkalmával részletes feljegyzéseket készített, amelyek a korabeli egyház- és helytörténet értékes forrásai.14 Rótt püspök kétszer tartott papjainak egyházmegyei zsinatot, 1923- ban és 1929-ben, amelyeken az 1917-es Egyházi Törvénykönyv előírásait alkalmazták a helyi viszonyokra.15 Püspöksége alatt, 1917 és 1938 között dinamikus fejlődést konstatálhatunk minden vonatkozásban, nyilván nem függetlenül az egyház számára kedvezően megváltozott társadalmi-politikai feltételrendszertől. Az egyházmegyés papság létszáma majd 20%-al nőtt, és a plébániai pasztorációban szolgálóké is 15%-kal. Igazán látványos volt a fejlődés a papnövendékek esetében, az I. világháború előtti 39-ről 82-re nőtt a létszám.16 Ez indította arra Rótt püspököt, hogy 1933-ban egy emelettel bővítse a szemináriumot. A papi hivatások gondozását szolgálta a kisszeminárium, amelynek kánoni megalapítása szintén Rótt Nándor nevéhez fűződik.17 A kisszeminárium létszáma átlagban 25 fő volt. A személyi állomány növekedése lehetővé tette a püspöknek 30 új plébánia felállítását. Ez megfelelt a szentszéki direktíváknak is, amennyiben a főpásztor az 1917-es Kódex előírása nyomán igyekezett kegyúri megkötöttségek nélküli plébániákat alapítani, bár ennek ellenére a kegyuraság intézménye 1945-ig fennmaradt.18 Rótt püspök felfigyelt a sajátos lelkipásztori igényekre, és megoldást is keresett rájuk (ma ezt rétegpasztorációnak neveznénk). Az egyházmegyei körlevelekben rendszeresen szót emelt az addig kevés figyelemre méltatott puszták hívő népének intenzívebb pasztorációjáért.19 Ennek hátterében az a tapasztalat is meghúzódhatott, hogy 1919-ben az uradalmi cselédek könnyű prédájává váltak a kommunista agitációnak az egyházi birtokokon is.20 Az egyházmegye területén egyébként jelentős volt az egyházi nagybirtok aránya, az 1901-es sematizmus szerint 70 plébánia állt egyházi kegyuraság alatt (a püspöki, káptalani, ciszterci, bencés és piarista uradalmak voltak a legjelentősebbek). Eígyancsak illeszkedett a korabeli politikai elvárásokhoz az ipartelepi lelkészségek szervezése, amely kapcsolatához: Karlinszky (2009). Ma már forrásértéke van azoknak a papi anekdotáknak, amelyek a század első felének püspökeiről, kanonokjairól, udvari papjairól maradtak fenn: Huchthausen (2009). 14 Körmendy-Rajczi (2000). 15 A zsinatok jegyzőkönyvei VÉL A/2 1923/VII. 59-76., VÉL A/2 1934/1X. 49-78. Az elsőt ismerteti Gergely (1999) 215-216. 16 A papi hivatások emelkedésének szempontjából a püspök 1928-at tekintette a fordulat évének, lásd VÉL A/2 1929/1. 2-3. 17 A kisszeminárium alapításának bejelentése VÉL A/2 1918/1. 2-6. 18 Erdő (1988). 19 Először az 1922. évi nagyböjti szózatban jelenik meg ez a téma VÉL A/2 1922/V. 17-19. 20 A veszprémi káptalan somogyi birtokközpontjában, Balatonkilitin történtekről lásd Gárdonyi (2010). 281
