Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresés a veszprémi egyházmegyében nagysággal a történeti Magyarország átlagos méretű püspökségei közé tartozott csupán, mivel azonban a trianoni határok érintetlenül hagyták az egyházmegyét, az I. világháború után Veszprém a három legnagyobb kiterjedésű magyarországi püspökség közé került Eger és Vác mellett. Hasonló volt a helyzet a hívek számát tekintve is; a 700 ezer körüli hívőszámú Veszprémet e tekintetben Eger, Vác és Esztergom előzte meg. Veszprém súlyát 1945-ig jelentősen emelte a püspökség és a káptalan kiterjedt birtokállománya, amely 1911-ben 51 327 illetve 41 406 kataszteri holdat tett ki (a 100 holdon felüli birtoktesteket figyelembe véve).* 3 Ezzel Trianon előtt Veszprém a 4. helyen állt a püspökségek és a káptalanok között, míg Trianon után második lett a kalocsai érsekség, illetve az egri fökáptalan mögött. A püspökség a történeti Veszprém és Somogy vármegyék egészére, valamint Zala vármegye felére (Trianon után közel kétharmadára) terjedt ki.4 Az 1950. évi közigazgatási reform átszabta a megyehatárokat, aminek következtében a veszprémi egyházmegye plébániái közül több került Fejér (enyingi járás), Baranya (a szigetvári járás falvai) és Komárom megyéhez (a Bakony nyugati széle), egy-egy falu pedig Tolna, illetve Vas megyéhez.5 1993-ban a püspökség Balatontól délre eső felén jött létre a kaposvári egyházmegye, az Enying környéki településeket pedig a székesfehérvári püspökséghez csatolták. Jelenleg az érsekség Veszprém megyére, Zala egyharmadára (Keszthely és Zalaszentgrót környéke), néhány Komárom-Esztergom megyei községre, valamint két Fejér és egy Vas megyei településre terjed ki, területe 6920 négyzetkilométer. 1993 előtt a veszprémi püspökség az egyházi közigazgatás szempontjából 5 főesperességre oszlott (székesegyházi, pápai, zalai, somogyi, segesdi). Az espe- resi kerületek száma a század elején 18 volt, amit Hornig Károly püspök 1902- ben a plébániák hatékonyabb ellenőrzése érdekében 29-re emelt. A plébániák és a papság számának emelkedésével indokolta Bánáss László püspök 1948-ban a kerületek átrendezését, aminek keretében 52 esperességet alakítottak ki. Ezt már az 1958-ban összevonásokkal 35-re csökkentették, végül 1990-ben a betöltött diszmembráció előtti területe 13 710 négyzetkilométer volt, az évtizedekkel korábbi pápai évkönyvek ilyen adatot nem közöltek. Érdemes még megjegyezni, hogy az egyházmegye területébe ékelődik enklávéként a bakonybéli plébánia, amely a pannonhalmi területi apátság (régi nevén pannonhalmi egyházmegye) része. 3 A püspöki és a káptalani birtok újkori állapotáról a XX. század elejéig, valamint a birtoknagyság eltérő számítási módjairól lásd Dóka (1997) 206-224. A XX. század első felére vonatkozó statisztikai táblázatok (az adatok közötti eltérések többnyire itt is a különböző adatfelvételi módszerekből fakadnak): Balogh-Gergely (1996) 232-250. 4 A püspökséghez tartozott még két puszta Fejér, valamint két falu Győr vármegyéből. Ugyanakkor Somogy vármegye délkeleti csücske, Szigetvár és a szigetvári járás fele a pécsi egyházmegye része volt. 5 Az egyházmegye határain belül jelentős változás volt a tapolcai, sümegi és keszthelyi járások átcsatolása Zalától Veszprém megyéhez. Az utóbbi azonban 1979-ben visszakerült Zalához. 277
