Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Gárdonyi Máté plébániák és az aktív papság megfogyatkozása miatt 15-re redukálták. Miközben tehát a plébániák felügyeletének felső szintje strukturálisan változatlan maradt, az alsó szint jobban követte a plébániahálózat változásait.6 A század első felének sematizmusai - állami népszámlálási adatok alapján - a hívek számának folyamatos növekedését konstatálták, 1901 és 1949 között 568 788-ról 717 551-re. A későbbiekre nézve csak az egyház nem hivatalos becslései, illetve egyházi adatszolgáltatáson alapuló állami kimutatások állnak rendelkezésünkre, ezeket azonban óvatosan kell kezelni. A hatvanas évek közepén a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet 730 ezer katolikust feltételezett az egyházmegye területén, 1980-ban az Állami Egyházügyi Hivatal belső tájékoztatója 751 745 hívöt jelzett, ezek szerint tehát tovább nőtt a hívek száma.7 8 E két dátum között az 1975-ös sematizmus viszont csak 679 750 főt számlált, a korszak végén, 1992-ben pedig a püspökség adatszolgáltatása alapján a pápai évkönyv (Annuario Pontificio) becsült adata 670 000 hívő volt, vagyis a hívek számában már a hetvenes évektől csökkenés állt be. A század első felében a katolikusok számaránya is nőtt, 75-ről 82%-ra, ettől kezdve ez az arány csökkent, az 1975-ös sematizmus szerint 73,2% volt, az egyházmegye diszmembrációja- kor pedig 67%. Ha a felekezeti arányokat megyénkénti bontásban nézzük, Zala lakosságának 92,9%-a, Somogynak 74,8%, Veszprém vármegyének viszont csak 66,1%-a volt katolikus az 1910. évi népszámlálás szerint/ A század első felének kedvező népmozgalmi adatai több tényezőnek köszönhetőek. Az egyik a katolikusoknál jellemzően magasabb születési ráta. Czapik Gyula püspök a plébániák 1939. évi hitéleti jelentései alapján „katolikus büszkeséggel” dicsért meg 130 plébániát, ahol az országos átlag (20 ezrelék) felett volt a népszaporulat. Ugyaninnen tudjuk, hogy ebben az évben 244 katolizálás és 89 hitehagyás történt, az előbbiek részben a zsidótörvények miatti kikeresztelkedési hullámmal, az utóbbiak a vegyes házasságokkal hozhatók összefüggésbe.9 A felekezeti arányok eltolódása leginkább annak tudható be, hogy a reformátusok és evangélikusok létszáma stagnált, a reformátusoké 100 ezer, az evangélikusoké pedig 45 ezer körül. Az izraeliták száma az előző századfordulón még 30 ezer volt, ez már 1938-ra egyharmadával csökkent, a holokauszt következtében pedig tizedére zsugorodott. 6 Az egyetemes egyházjogban a XX. században nem is nevesített föesperesi tisztséget eredetileg az egyházmegye központjában székelő kanonokok töltötték be, s csak a javadalmak megszűnését követően, 1945 után lett plébánosoknak juttatott kitüntető cím. Az esperes az Egyházi Törvény- könyv által meghatározott feladatkört lát el, amelynek jelentősége nem csökkent (ellenőrzi és összefogja kerülete papjait, rajta keresztül történnek bizonyos felterjesztések az egyházhatósághoz, intézi a plébániák átadását-átvételét, intézkedik papok elhalálozása esetén stb). 7 Balogh-Gergely (1996) 200. és 203. 8 Balogh-Gergely (1996) 154-155. 9 VÉL M2 1941/1. 5. 278
