Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt fontos bevételi forrást jelentettek a hitközség számára, akárcsak a tagok által fizetett húspénz, vágatási pénz és a húsvéti liszt szállításáért fizetett díjak.70 A püspök és káptalan úriszéke elé kerülő ügyek felperes és alperes szereplői közt egyaránt találunk zsidókat. Felperesként vagy saját földesuruk úriszékéhez, vagy az alperes ügyeiben illetékes fórumhoz fordultak. Alperesként ugyanígy saját vagy más földesúr úriszéke elé idézhették őket. A veszprémi püspöki, valamint káptalani úriszéki jegyzőkönyvekben és iratokban fennmaradt perek és egyéb eljárások legnagyobb részét a különböző adóssági ügyek teszik ki. Az úriszékhez forduló hitelezők tulajdonképpen azt kívánták elérni a bírói fórumon, hogy adósuk elismerje az adósság tényét, és ezt követően az úriszék segítséget nyújtson annak behajtásában azáltal, hogy megszabja a fizetés módját és határidejét. Az adóssági perek többségében az egyik fél zsidó személy volt. Ok általában kölcsön adott pénzük behajtásához kérték az úriszék segítségét. A megismert ügyek alátámasztják azt az általános véleményt, hogy az életformájában és gazdasági tevékenysége jellegében is mobilisabb zsidóság rendelkezett olyan forgatható tőkével, amelyet befektethetett, vagy hitelezésre fordítva gyarapít- hatott. Magyarán ők voltak azok, akik rendelkeztek kölcsön adható szabad tőkével, amelyet papíron a törvény által megengedett 6%-os, a valóságban azonban nagyobb mértékű kamatra adva kölcsön, jelentősen gyarapíthattak. A kölcsön-, illetve tartozás-ügyek is többfélék lehettek. Sok esetben pénzt adtak kölcsön törvényes kamatra, de gyakran előfordult, hogy az adós a számára meghitelezett áru értékével tartozott a hitelezőnek. Ez utóbbiak általában olyan mesterek voltak, akik termékeik nyersanyagának árával tartoztak a zsidó kereskedőknek (főként tobakok, szűcsök, kalaposok, csapók). A káptalan áruforgalmában jelentős szerepet vivő Blau Simon veszprémi kereskedő az úriszéki iratok tanúsága szerint a tőkepiacot is uralta Veszprémben. A legtöbb adóssági keresetben mint hitelező szerepel.71 Áruhitelt nyújtott, valamint kölcsönzött kisebb és több száz forintot kitevő összegeket is mestereknek, kereskedőknek, keresztényeknek, zsidóknak egyaránt. Blau a hitközség hangadói közé tartozott, akárcsak a másik legnagyobb hitelező, Rothauser Ábrahám is, aki a püspök támogatásával 1790-ben zsidó bíró lett, és éveken keresztül megmaradt ebben a tisztségében. Megválasztásában fontos szempontot játszott az a körülmény is, hogy gazdagsága miatt nem kellett tartani a hitközségi pénztár megkárosításától, illetve hogy a hitközség ügyeiben anyagi felelősséget tudott vállalni.72 70 Kun (1932) 18. 71 Többek közt VÉL D/2 tom. 1. 1814. február 8. 12-14. pont (Blau Simon adóssági keresete Praznovetz János és Mikhaletz István csapók, Undi Mihály és Sohajda Gáspár ellen). 72 VÉL B/I8a fasc. 12. no 6. bíróválasztási ügy, 1790. 243