Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt

Jakab Réka Az adóssági ügyekben a fizetni nem képes vagy nem akaró adósok ellen az eljárást az úriszék indította el és hajtotta végre, ennek keretében felbecsülte az adós vagyonát, és megállapította a kifizetések sorrendjét és az összegeket. A káptalani úriszék előtt tárgyalták a kiüti zsidó seborvos ügyét is, aki a veszprémi Szente Jakab patikáriusnak tartozott a tőle vásárolt gyógyszerek árával.73 A földesúr joghatósági területén, vagy a joghatósága alá tartozók által elkö­vetett bűnügyek is az úriszék elé kerültek. Ezek körébe leginkább lopás- és hatalmaskodási ügyek tartoztak. 1816-ban egy zsidó gyapjúkereskedőt a fuvaro­sai loptak meg, akik aztán a gyapjút eladták Vörös György veszprémi csapónak. A kereskedő a gyapjút a céhmester segítségével zároltatta, aki a csapót a gyapjú árának megfizetésére kötelezte. Ezt ő az úriszék előtt megtette, és ennek fejében visszakapta a lefoglalt gyapjút.74 Mind a püspöki, mind a káptalani úriszék foglalkozott zsidók által elkövetett lopásokkal. Őket többnyire a vásárok idején fogták el. A pénztelenül és áru nélkül kószáló idegen zsidókat mint gyanúsítot­takat az uradalom fogdájába zárták. Mivel értékesíthető árut náluk nem találtak, azzal vádolták meg őket, hogy lopás céljából jöttek a városba.75 Az ő büntetésük általában a városból való kitiltás volt. Mannheim Józsefet viszont, akit több társával a vásárban lopáson kaptak, 1819 februárjában 25 korbácsütésre és az ellopott 300 forint megtérítésére kötelezte a káptalani úriszék.76 Egy másik zsidót azért büntettek meg, mert a káptalan rátóti jobbágyai által a püspök csatári erdejéből lopott fából vásárolt.77 1818-ban Weisz Fülöp veszprémi kereskedő a káptalan egyik zenésze, Kleimann József ellen tett panaszt az úriszéken. Azzal vádolta meg a zenészt, hogy a feleségét az utcán megtámadta, rugdosta, a vele lévő felesége pedig egy cserepes virágot vágott a hátához. Az úriszék felmentette az alperest, mivel a vádat nem tudták bizonyítani.78 A hétköznapinak mondható vásári lopások mellett súlyosabb bűnügyek is az úriszék elé kerültek. A zsidó nők által végrehajtott abortusz- vagy gyermek­gyilkossági ügyekben is a püspöki, illetve a káptalani úriszék ítélkezett. Bár nincs rá adatunk, mégis valószínűnek tekintjük, hogy a zsidó közösség (rabbi, bíró) volt a hasonló ügyek elsődleges vizsgálati fóruma, hiszen az esetekről minden bizonnyal először ők szereztek tudomást. A mindkét vallás által súlyos bűnnek tekintett magzat- és gyermek elleni vétkek a vallási közösség elítélése mellett az esetükben „világi” bíróságnak számító földesúri úriszék, azaz a társa­dalom megfelelő súlyú ítéletét sem nélkülözhette. 73 VÉL D/2 tóm. 2. 1822. június 10. 15. pont. 74 VÉL D/2 tóm. 1. 1816. március 27. 15. pont. 75 Például József Márk sziléziai zsidó ügye. VÉL B/I8a 3. fasc. 2. no 88. (1782. december 10). 76 VÉL D/2 tom. 1. 1819. február 3. 10. pont. 77 VÉL D/2 tóm. 3. 1823. február 6. 60. pont. 78 VÉL D/2 tom. 1. 1818. január 2. 74. pont. 244

Next

/
Thumbnails
Contents