Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt a földesúri bor kocsmáltatáson kívüli értékesítése nem érintette a bérlőként bort mérő zsidókat, ezért nem jelennek meg az iratokban sem. A Veszprém környéki települések szőleinek termését a veszprémi polgárság és a nemesek árenda fejében maguk mérték Veszprémben. A ZSIDÓSÁG JOGÁLLÁSA, FÖLDESÚRI JOGHATÓSÁG A magyarországi zsidóság jogi helyzetét részben már érintettük, amikor Magyarországon való megtelepedésük helyi feltételeiről és szabályozásáról beszéltünk. Országos viszonylatban a királyi rendelkezések tiltották a zsidók szabad királyi, illetve bányavárosokban és egyes szabadalmas mezővárosokban történő megtelepedését. II. József 1783-ban kelt zsidókra vonatkozó rendelete (,Systematica Centis Judaicce Regulatio) a bányavárosok kivételével szabad költözési jogot adott a zsidóknak, továbbá engedélyezte számukra az iparűzést és a földbérletet is. A rendelet következtében nyert jogok megőrzése érdekében az 1790. évi 38. törvénycikk (De Judceis) a zsidók tekintetében 1790. január 1-jén fennállt állapotok fenntartására, illetve visszaállítására kötelezte a városokat. A Magyarországon élő zsidók mintegy egy évszázadon keresztül országos adóként ún. türelmi adót fizettek. A Mária Terézia által az országgyűlés hozzájárulása nélkül 1746-ban bevezetett adót mind a zsidóság, mind a rendek sérelmezték. II. József alatt már a zsidók is katonáskodnak, ezért az eredetileg katonai hozzájárulásként szedett adót türelmi adóvá változtatták, melyet a hazai zsidóság megtürése fejében fizetett. A sérelmesnek tekintett adó befizetésében egyre nagyobb hátralékok keletkeztek, 1828-tól pedig az adó fizetése lényegében szünetelt. A reformországgyüléseken végighúzódó vita 1846-ban ezen adófajta eltörlésével zárult. A zsidóság jogi helyzetét az országos törvények és uralkodói rendeletek mellett a helyi hatóságok (vármegyei, városi testületek), valamint a földesúr is szabályozta. Az országos adó mellett a zsidóság azon része, amely nemesi telket vagy pusztát bérelt, a vármegyének porciót fizetett. A jobbágytelekre települt zsidók ugyanazokkal a terhekkel tartoztak földesuruknak, mint keresztény társaik. Mint már említettük, a letelepedési engedélyt szerzett zsidók földesuruknak védelmi pénzt, ún. protectionális adót (Schutzgeld) fizettek. A veszprémi zsidók is ezt a háromféle adót fizették. Mindhárom adót kezdetben a püspök által kinevezett hitközségi elöljárók, később a bíró vetette ki a hitközség tagjaira és ők is hajtották be.63 Ha a védelmi pénz kivetésében nem tudtak megegyezni, akkor azt a türelmi adó arányában kellett kivetni, amit pedig a családtagok Kun (1932) 19. 241
