Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Jakab Réka A bérlő levágás céljából tarthatott maga is állatot. Ehhez a földesúr biztosította a legelőt, akárcsak a szükséges faizást a vendégfogadóhoz. Fülén csak miután egészségkárosítás vagy fertőzés történt, Felsőörsön viszont eleve kötelezték a zsidó bérlőt, hogy a húsméréshez keresztény legényt alkalmazzon.58 A püspök sümegi uradalmának településein is zsidók bérelték a kisebb haszonvételeket. Alsópáhokon 1768-ban a mészárszékért évi 4 forintot fizettek. Bazsiban, Monostorapátiban, Nyirádon a források „zsidó ház”-ról beszélnek, amelyet az uradalom jobbágyai robotmunkájával, az uradalom területén kitermelt fából, ott égetett téglából és mészből építtetett és javíttatott. A nyirádi zsidó boltot és vendégfogadót működtetett az újonnan felépült házban.59 Sümegen ekkor a boltot 60 forintért bérelte a zsidó kereskedő, akárcsak olasz (!) társa. Szintén zsidó bérelte a pálinkafőzést és a városi vendégfogadót is.60 A korábban is zsidó bérlő által működtetett városlődi uradalmi boltra 1756-ban két keszthelyi zsidó, Oblath Lőrinc és Auspitz Salamon kötött szerződést a veszprémi püspökkel. A korábbi bérlő szerződési feltételeihez hasonlóan, a püspök az új bérlőknek is megengedte az uradalmi boltban portékájukat árulni, sört és pálinkát mérni, a szomszédos Pillén, Kislődön és Rendeken pedig égetett szeszt és pálinkát árulni. Egyúttal megtiltotta, hogy a zsidók által árult portékához hasonló áruval, pálinkával, vagy égetett szesszel bárki más kereskedjen. Mindezekért a jogokért a bérlők évi 130 forintot fizettek az uradalomnak. A szerződés a zsidóknak megengedte, hogy a maguk szükségletére rituális vágással húsról gondoskodjanak. Egyébként pedig más számára nem mérhettek húst. A vallási előírások szerint elfogyasztani tilos, tréflivé vált húst a helyi mészárosoknak kellett eladniuk. Marháik a falusi csordában legelhettek.61 Feltűnő, hogy a vizsgált területen jellemző szőlőgazdálkodás ellenére a földesúri kocsma árendálásán kívül zsidók által bonyolított borkereskedésre vagy szállításra vonatkozó adatot nem találtunk. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy minden településen, amelynek határában volt szőlőhegy, Szent Mihálytól Szent György napig a jobbágyokat illette a kocsmáltatás joga, bár ez a mennyiség nem volt jelentős. A bor nagy részét a jobbágyok maguk fogyasztották el, vagy a borvidéken kívül értékesítették.62 Ezek az eseteleges adás-vételek, illetve 58 VÉL D/Contractus no 660., uo. D/Vegyes iratok fasc. 26. no 223. és no 267. 59 Később, 1802-ben Nyirádon Mayer Salamon, Monostorapátiban Lasz ülés, Csicsón és Tagyon- ban Altstetter József, Szentbékkállán, Mindszentkállán Nagy József szerepel árendás zsidóként. Felsőpáhokon a földesúr az elhagyott plébániaépületet (relicta domus parochice) adta bérbe egy Mátyás nevű zsidónak. MOL E 237 1802. év 31. kútfő “VÉL B/IV1 tóm. 1.(1781-1783), VÉL B/IV2 tom. 1. 61 ,Maga szükségére schakterezhet ugyan, de a mészárossal szükséges lészen nekik contrahálni azon hús eránt, melyet ők nem usualhattyák. ” VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episco- palium 253-254. A szerződés kelte: Karád, 1756. május 10. A forráshelyre Mihalik Béla hívta fel a figyelmemet, amelyért itt mondok neki köszönetét. 62 Lichtneckert (1990) 236. és 239. 240
