Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Jakab Réka tevékenységét 1837-ben mind az uradalom, mind a hitközség hasznosnak ítélte, ezért megkapta a letelepedési engedélyt Veszprém káptalani városrészére, amelyért évi 2 forint pártfogói díjat állapítottak meg számára.2'1 Ha azonban az uradalomnak nem állt érdekében újabb családot befogadni, minden további nélkül megtagadta az engedély megadását. Egy Meizner Jakab nevű Komárom megyei tanító, aki már 5 éve a hitközség alkalmazásában állt, miután öröksége révén pénzre tett szert, úgy döntött, hogy elhagyja a tanítói pályát és kereskedésbe kezd. Az 1842. február 27-én benyújtott Veszprém káptalani városrészre való letelepedési kérelméből kiderül, hogy a püspök előzőleg már megtagadta a letelepedési engedélyt tőle. Mivel Meizner az engedély megtagadása miatt panaszt tett a vármegyénél a püspökség ellen, a káptalan mindaddig nem volt hajlandó befogadni őt, míg ügyében a vármegye döntése meg nem születik.27 A letelepedési engedély megadásához szükség volt a kérelmező jó magaviseletét bizonyító igazolások bemutatására, melyeket általában az elbocsátó hitközség vagy település bírája állított ki. Ha a kérelmező már korábban is a városban tevékenykedett, a befogadó hitközség, illetve a kérelmezővel tevékenységük révén kapcsolatban állók bizonyságlevelét, vagy hatósági igazolást mellékeltek a kérelmekhez.28 A káptalan birtokain letelepedni kívánó zsidók engedélye ügyében az uradalmi ügyész véleménye alapján döntöttek. A letelepedési kérelem - a házvásárlás mellett - általában valamilyen ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatásához kötődött.26 27 28 29 Leggyakrabban kereskedési jogot kívántak szerezni, melyet házalóként vagy boltosként űzhettek, továbbá kocsmát, vendéglőt, mészárszéket béreltek. A boltnyitás engedélyezése a falvakban valójában az uradalmi bolt árendálását jelentette, Veszprémben pedig inkább önálló boltnyitást egy bérelt vagy megvásárolt házban.30 31 A kereskedés formája, illetve mértéke szabta meg a fizetendő földesúri adó/árenda mértékét. Krausz Ignác a káptalan rátóti birtokán évi 10 pengőforintért nyithatott boltot, azonban amikor értékesebb kelmével kereskedett, az adó 15 pengőforintra emelkedett.11 Az 1840-es évekből fennmaradt káptalani incolatus26 VÉL D/6/6d no 34. 27 VÉL D/Vegyes iratok fasc. 24. no 101. (1842. február 27.), Meizner a káptalantól 1842. április 3-án megkapta a letelepedési engedélyt. 28 Ez történt Meizner Jakab esetében is, amikor letelepedési és kereskedési engedélyt kért a káptalani városrészben. Komárom és Veszprém vármegyétől, a helybéli zsidóktól, valamint szülőhelyéről hozott bizonyságlevelei bemutatása után kapta meg a letelepedési engedélyt. VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 1616. (1842. április 3.) 29 Stern Adolf „veiszgerberként” (fehértímár, irhás), Grünwald Lipót faddi lakos szappanos mesterként, Pinkasz Henrik nyerges- és „lagírozó” (bőrlakkozó) mesterként kért letelepedési engedélyt Veszprémben. VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 1930., no 1931. és no 1665. 30 Lásd például VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 1599., no 1778., no 1781., no 1782., no 1825. és no 1952. 31 VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 2087. További példák uo. no 1942., no 1926., no 1931. és no 1932. 234
