Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt A káptalan birtokain hasonló feltételekkel szereztek lakhatási engedélyt és vásárolhattak házat a zsidók. Az ingatlanszerzést utólagosan a földesúrral is jóvá kellett hagyatni, aki engedélyezés esetén házlevelet adott ki. Zsidó csak abban az esetben vehetett házingatlant a városban, ha arra keresztény vevő nem jelentkezett. Amikor a zsidó hitközség Zichy Domonkostól megvásárolta a veszprémi vásárálláson lévő telket, amelyen több ház mellett a zsinagóga is állt, a prefektus az adás-vételről értesítette a városi bírót is, hogy a tanács ülése alkalmával hirdesse ki a vásárlást, hátha valaki a keresztények közül meg akarná azt vásárolni. Azonban egyben azt is javasolta, hogy, mivel a telket vallási célra vásárolták meg, ezúttal a dobszóval való közhírré tételtől tekintsenek el. A püspökség a vételt jóváhagyta, amiért az uradalmi jogok elismeréseként egy pengő forintot kellett fizetni. Egyben kikötötte, hogy a megvásárolt épületekben a zsidó hitközség semmilyen uradalmi jogot, sem ki nem bérelt haszonvételt nem gyakorolhat. A házhoz, illetve bolthoz jutásnak több formája is lehetett. Általában eladó házat vásároltak meg.23 Előfordult azonban, hogy adósság fejében szereztek ingatlant: Hollósi Mihály veszprémi tobakos mestertől Fischer Dániel és Reinsperger Elerman kereskedő 1300 váltóforint 49 krajcár értékben házat vásárolt, ám a szerződésből kiderült, hogy a tobakos tulajdonképpen adóssága törlesztéseként engedte át házát a zsidóknak, amely ügyletet a káptalan is jóváhagyott.24 Gyakori volt, hogy a korábban bérelt bolthelyiséget vásárolták meg. Előfordulhatott, hogy a városba betelepülni szándékozó idegen zsidók tevékenysége a már itt lakó hitsorsosaik érdekeit sértette volna, akik a földesúrral kötött szerződésük alapján joggal várhatták érdekeik védelmét. Kérdés csak az volt, kinek az érdeke érvényesüljön inkább: a földesúré vagy a hitközségé? Fia az uradalom gazdasági érdekei vonatkozásában egy újabb betelepülő tevékenysége semleges volt, a földesúr kikérte a hitközség véleményét is, nincs-e olyan további szempont, amely inkább a kérelem megtagadását kívánná. Az ugyanis egyiküknek sem állt érdekében, hogy nincstelen, szakma nélküli vagy éppen versenyt teremtő személyt fogadjanak be. Keisz Jakab kereskedőnek, aki a várpalotai rabbi fia volt, mivel saját tőkével rendelkezett, és a hitközség is támogatta, a különböző díjak lefizetése ellenében a káptalan 1841-ben megadta a letelepedési és kereskedési engedélyt.25 A nagymartom Slosz Bernárd tanító 23 Weisz Márton füredi zsidó 1830-ban a káptalan engedélyével megvásárolta Vas István házát. 16 évvel később, 1846-ban kért házlevelet és letelepedési engedélyt. VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 2019. Fürst Simon veszprémi kereskedő a város káptalani részén 1100 váltóforintért megvásárolta Sopronyi Horváth János házát. Uo. no 2029. (1846. július 19.) 24 VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 2094. 25 VÉL D/Vegyes iratok fasc. 32. no 1710., uo. fasc. 24. no 40. Neimann Henrik 6 év boltos legényként eltöltött munka után Veszprémben saját boltot kívánt nyitni. Magaviseletére és szorgalmára vonatkozó igazolások mellett tőkeképességét is megvizsgálták, hogy valóban képes-e boltot nyitni. Uo. fasc. 32. no 1599. 233
