Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Jakab Réka Veszprém megye területén elsőként Pápán jött létre hitközség (1748). A megye mindvégig legnagyobb közössége a kismartoni uradalmi zsidóság kedvező helyzetéhez hasonló jogokkal bírt.12 A veszprémi püspök mezővárosaiban élő zsidók a 19. század elejéig számukat tekintve a harmadik helyet foglalták el a tárgyalt területen az Esterházy és a Zichy uradalmak zsidó közösségei után. Ezt követően azonban 1848-ra Veszprém város zsidó lakossága a megye második legnagyobb közösségévé vált. A II. József-féle népszámlálás idején Pápán 460, Palotán 228, Keréktelekiben 204, Adásztevelen 169, Veszprémben 162, Sümegen 10, Tapolcán 20 zsidó élt.13 1848-ig akárcsak az ország és a megye zsidó lakossága, a püspöki birtokok zsidóságának száma is dinamikus növekedést mutat.14 15 Ekkor Sümegen 71, Tapolcán 101, Veszprémben 1028 főt írtak össze, a megye továbbra is legnépesebb pápai közössége pedig elérte a 3000 főt. 1840 előtt a zsidók magyarországi püspöki székhelyen való megtelepedése igen korlátozott volt, nagyobb közösségek létrejöttéről Veszprém kivételével nem tudunk.13 Letelepedés a püspöki és káptalani birtokokon A fent vázolt bevándorlás mértékét és Magyarország zsidó lakosságának folyamatos számbeli gyarapodását az újra és újra elrendelt országos összeírások segítségével rekonstruálhatjuk. Az összeírások a hatalom kezében eszközként szolgáltak arra, hogy az aktuális létszám megismerésével intézkedést hozhassanak a további bevándorlás megakadályozására. Az országos törvények és rendeletek a zsidók megtelepedését vagy legalábbis a megtelepültek számának további növekedését kívánták megakadályozni. A helyi folyamatok (elsősorban az uradalmak esetében) azonban éppen e hatalmi szándékkal ellenkező irányt mutattak: a földesurak saját joghatóságuk területén gazdasági érdekeiknek megfelelően önálló szerződésre léptek a letelepedni vágyó zsidókkal, mely szerződés rögzítette a földesúr és a zsidóság jogviszonyát. 12 Pápa város zsidóságára vonatkozóan lásd Hudi (1994), Jakab (2006), Jakab (2009). 13 Sin (1994), Sín-Varga (1996). 14 Veszprém város 1848-as zsidó összeírásának elemzését Szendi Attila végezte el. Szendi (2002). 15 Szombathelyen 1840-ig a város közgyűlése háromra korlátozta a városban élő zsidó családok számát. Tilcsik (2003) 367-368. és Tilcsik (2009) 144-160. A szabad királyi városi jogú püspöki székhelyeken 1783, illetve 1840 előtt eleve tilos volt a megtelepedés. Székesfehérváron a városi tanács újra és újra megtiltotta a többnyire a kereskedés miatt érkező és ott tartózkodó zsidók letelepedését. Ezért jött létre a szomszédos Cziráky birtokon, Lovasberényben nagy hitközség. Kállay (1989) 28-29. Az 1830-as években alakult fehérvári hitközség 1840 után a lovasberényi zsidók betelepedése nyomán kezdett gyarapodni, és 1848-ig elérte az 550 körüli főt. E rdős (1994) 7-91., Farkas (1989) 42. 230
