Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt A zsidók uradalmi központokban történt letelepedése a földesúr gazdasági érdekeinek is megfelelt. A mezővárosokba érkező zsidók lakhatási joguk megszerzéséért, gazdasági tevékenységük folytatásáért különböző adókat, illetve bért fizettek. Ezek a földesuraknak állandó bevételt jelentettek. Ezen felül a zsidó kereskedők az uradalom területén zajló áruforgalomra is élénkítő hatással voltak. A nagyobb létszámú közösségek anyagi erejüknél fogva hitközség alapítására is képessé váltak. A hitközség tagjai alkották a communitas judceo- rumottjudaicai (vagy Jüdische Gemeindet), egyfajta önkormányzatot, amely mint jogi személy állt a földesúrral szerződéses viszonyban. A hitközségalapítás joga részben anyagi kérdés volt, hiszen a befogadó földesúr Schutz- herrként oltalompénz (Schutzgeld) fejében nyújtott védelmet a vele szerződő zsidó közösség egészének. A veszprémi egyházmegye vizsgált területén elsőként Pápán alakult hitközség, és itt adott ki Esterházy Ferenc 1748-ban ún. védlevelet, amely a helyi zsidóság jogait és kötelességeit rögzítette.16 A veszprémi püspöki birtokok közül Veszprém esetében biztosan tudunk hasonló szerződésről a 18. század végéről,17 Tapolca és Sümeg esetében pedig valószínűsíthetjük létezésüket.18 Szintén jogi (szerződéses) viszony állt fenn a Zichyek és birtokaik (Vázsony, Palota) zsidó közösségei között. A falvakban megtelepült egy-két zsidó család gazdasági jellegű szerződésben állt a földesúrral: egy-egy gazdasági tevékenység jogát bérelte. Emellett a földesúr gyakorolt felette közvetlen joghatóságot az úriszéken. A püspöki mezővárosokban letelepedni kívánó zsidók általában valamilyen gazdasági tevékenységet, elsősorban kereskedést vagy ipart kívántak folytatni. Ennek megfelelően az adott helyen történő letelepedési, házvásárlási vagy bérleti engedélykérelmek szorosan összefüggnek egymással. Előfordult, hogy egy-egy bérlő vagy kereskedő a több éve folytatott tevékenységére hivatkozva kért letelepedési és házvásárlási engedélyt. Ennek fordított irányú folyamatára is bőven akadt példa, amikor egy zsidó vásárlás, vagy zálog útján megszerzett ingatlana jogán folyamodott lakhatási engedélyért az adott településen. A letelepedési engedély megadásánál a földesúr elsősorban a megtelepedéssel járó hasznot mérlegelte: tud-e egy adott haszonvételre bérleti szerződést kötni, saját gazdasági érdekeit segíti vagy korlátozza egy újabb megtelepülő; a vele szerződésben álló, tehát neki cenzust fizető hitközség érdekei, esetleg az uradalom többi bérlőjének, illetve a céhek érdeke mit kíván, nem sérül-e? A felsorolt esetek mindegyikére találunk példát Sümegen, illetve Veszprémben is. A falvak esetében, ahol a földesúrnak esetleg csak egy kocsmája vagy 16 Jakab (2006) 95., Jakab (2009) 20-21. 17 Kun (1932) 24., Szendi (2002) 17. 18 A sümegi zsidóság történetét tudomásunk szerint eddig még nem dolgozták fel. A tapolcai zsidók történetét röviden összefoglalta Tóth (1994). 231
