Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt

Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt

északi részén és Veszprém megyében is elsősorban az Esterházy család kismartoni uradalmából és Morvaországból érkezett zsidók települtek meg. A morva területekről ebben az időben megindult kirajzás részben III. Károly 1726-ben kelt rendeletének tulajdonítható, mely az örökös tartományokban élő zsidó családok fiai közül családonként csak egynek engedélyezte a házasságkötést. Ennek következtében a családot alapítani kívánó zsidó fiatalok Magyarországon igyekeztek letelepedni. Először elsősorban Nyitra, Pozsony és Trencsén megyékben telepedtek le, majd onnan költöztek tovább az ország, így a Dunántúl belseje felé.7 Az 1725-ben elrendelt első országos zsidó összeírás Veszprém megyére vonatkozó adatai nem maradtak fenn. A zalai adatok szerint Sümegen ekkor egy, Tapolcán pedig két család(fő) élt, de a családtagok egy része még Rohoncon lakott. A Veszprém megyei zsidó lakosság számára vonatkozó következő adatunk az 1736-ban végrehajtott összeírás. Ekkor a megye 15 településén összesen 44 zsidó család lakott. Mindössze két településen, Pápán és Vázsony- ban volt nagyobb közösség, mindkét helyen 11 család élt. A családok valamivel több, mint fele Morva- és Csehországból érkezett a megyébe, másik részük a Batthyány, Esterházy, Pálfíy és Cziráky családok nyugat-magyarországi birtokairól.8 1736-ban Sümegen egy, Tapolcán két zsidó család élt a veszprémi püspök birtokán.9

Az 1745-ös összeírás idején már a megye 32 településén találunk zsidókat, összesen 66 családban. A legnépesebb közösség (19 család) Pápán volt, azt követte a vázsonyi (9 család). Veszprém városában mindössze egy családot írtak össze. A számok is jól mutatják, hogy a családok nagyobb része a megye mezővárosaiban lakott és létszámuk növekedésével később itt alakultak ki a népesebb közösségek. Ezzel szemben a falvak általában csak egy-egy zsidó családot tudtak eltartani, akik általában az uradalmi haszonvételeket bérelték. Az összeírok a püspök zalai birtokain, Sümegen és Tapolcán 1743-ban mindösz- sze 2-2 zsidó családot találtak,10 11 három év múlva pedig már 8, illetve 7 családot."

tagokat. Zala vármegye jelentése a Zala megyében tartózkodó zsidókról (1728. május 9. Zalaegerszeg): In oppido Sümegh Benedictus Marx, filium habet penes se nomine Abrahamum, alterum Leonem, filiam unam Rohonczini una cum uxore. Habet duos equos et currum, penes eos unum puerum Hebrceum, nomine Adamum, vendit varias merces et solvit arendam dominio fl. 12. / ln oppido Tapolcza Moyses Marx, uxorem habet, prceterea unum filium et duas filias Rohonczini degentes. / Josephus Marx pariterque uxorem suam cum uno filio et una fllia Rohonczini intertenet, questum exercent simultaneoe cum prcefato Moyse circumvehendis mercibus suis, et pro fornice solvunt domino Stephano Kovács annuatim arendam fl. 10. Grünwald—Scheiber (1963) 214-215.

7 Acsády Ignác szerint az 1735- 38-as országos zsidó összeírás alapján a magyarországi zsidóság több mint egyharmada (38,35%) morva eredetű volt. Acsády (1896) 489.

8 MZsO 618-628.

9 MZsO 632-634.

10 MZsO 711-714.

11 MZsO 834-836.

229