Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Jakab Réka káptalan birtokai közül a felsorolt településeken kisebb-nagyobb számú zsidó lakosság is megtelepedett.2 Magyarországon a középkori és az újkori zsidóság között nem volt kontinuitás. A török hódoltság idején a magyarországi zsidó közösségek teljesen megszűntek. Az ország 1848 előtti jelentős zsidó közösségei főként a 18. században megindult nagyarányú bevándorlás és az azt követő demográfiai fejlődés eredményeként jöttek létre. A betelepülés első hulláma a század elején a Dunántúlon a határszéli megyékre terjedt ki. Itt jellemzően a nagybirtokok falvaiban, uradalmi központjaiban telepedtek le bekapcsolódva az uradalom gazdasági életébe. Az 1. Lipót által 1671-ben Alsó-Ausztriából kiűzött zsidók egy része később a Batthyány és Esterházy birtokokon telepedett meg, és kapott olyan kiváltságlevelet, amely a bevándorlók kötelességeit és jogait rögzítve a későbbi betelepülések nyomán létrejött közösségek számára is mintát adott. Az Esterházyak által befogadott és letelepített zsidók alkották a kismartoni uradalom hét hitközségét (seva kehilot), melynek jogai jelentős prosperitást biztosítottak a közösségeknek.3 A Batthyányak birtokain elsőként Rohoncon jött létre 1687-ben az első nagy (36 családból álló) közösség, amelynek életét szintén a földesúrtól kapott kiváltságlevél szabályozta, és amely korszakunkban a Dunántúl nyugati megyéiben mint kibocsátó hitközség végig meghatározó szerepet vitt.4 Népesedési viszonyok A zsidóság nagyobb arányú bevándorlása a Rákóczi-szabadságharcot követően indult meg. A határ menti uradalmak népesebb zsidósága a megélhetés miatt gazdasági tevékenységét (elsősorban kereskedelmét) a Dunántúl belső megyéi felé kezdte kiterjeszteni, és eleinte csak ideiglenesen tartózkodott új lakhelyén, majd végleg letelepült. A 18. század első felében keletkezett összeírások tanúsága szerint Vas, Zala, Veszprém, Somogy megyék zsidóságának többsége Rohoncról5 származott. Ők az év nagyobb részében már azon a településen laktak, ahol iparukat vagy kereskedésüket űzték, és csak a sátoros ünnepek alkalmával tértek vissza eredeti lakhelyükre, ahol családjuk is élt.6 A Dunántúl 2 A káptalani és püspöki falvak zsidó lakosságának létszámára lásd Dóka táblázatait. Dóka (2001) 141-145. 1 Erről lásd Horowitz (1869), Gates-Coon(1994) 115-133., Kropf (1993), Widder(1995). 4 Grünwald-Scheiber (1963), Haraszti (1999). A Batthyány birtokok zsidó közösségeire lásd Schneider (1939), Vargyai (1996), Baumgartner (1988), Kropf (2003). 5 A rohonci származásra utal a Rechnitzer/Rechnizer családnév gyakori előfordulása is. 6 Az összeírások rögzítették ezt a fajta kétlakiságot, amely jól mutatja, hogy a sokáig anyahitközségnek tekintett közösségtől való elszakadás és az új helyen történt végleges megtelepedés hosszú folyamat volt, amelyet elsősorban a gazdasági tevékenység sikere vagy sikertelensége határozott meg. A kibocsátó és a befogadó települések összeírásai is számon tartották az elszakadt család228
