Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
Hermann István okairól nem rendelkezünk információkkal, ugyanakkor szembetűnő, hogy épp annak az időszaknak a közepére esik a megjelenésük, amikor közel egy évtizedig a főpásztomak nem volt lehetősége a káptalan személyi összetételében változásokat eszközölni. Míg Acsádi Adám püspöksége alatt évente, két évente történtek változások a káptalan összetételében, addig 1745 áprilisát, Orosz Pál nagypréposti székbe kerülését követően egészen Pöstyéni Mihály olvasókanonok 1755 januárjában bekövetkezett haláláig a főpásztomak nem nyílt lehetősége kanonoki javadalmak adományozására. Ehhez járulhatott még Padányi Bíró Márton püspök és Orosz Pál nagyprépost személyes rossz viszonya. A fentiek tükrében valószínűsíthető, hogy a tiszteletbeli kanonoki cím létrehozásával Padányi Bíró Márton - adományozható kanonoki stallumok hiányában - kipróbált munkatársait akarta jutalmazni. A valóságos és a tiszteletbeli kanonokok közti különbségről a fentebb már idézett 1749-es kinevező okirat tájékoztat. Nem csupán azt emeli ki a dokumentum, hogy a tiszteletbeli kanonokoknak nincs rezidenciális kötelezettségük, hanem arra is utal, hogy semmiféle jövedelmet nem húznak a káptalantól.37 Egyéb forrásokban való megjelenésük sajátos kettősséget mutat. A hiteleshelyi kiadmányok egyértelműen arra utalnak, hogy formálisan a káptalan tagjainak tekintették őket. A hiteleshelyi tevékenységben számítottak a tiszteletbeli kanonokok munkájára,38 s a kiadmányok méltóságsorában is minden alkalommal szerepeltek. 1761-ig a méltóságsorok megkülönbözetés nélkül a valóságos kanonokok után közlik a tiszteletbeli kanonokok névsorát.39 1 761. augusztus 9-én új többen az egyházmegye különböző plébániáin teljesítettek szolgálatot. Az 1637-ben lezajlott püspöki processzus kifejezetten említi, hogy a kanonokok közül „csupán hárman rezideálnak a templomban [ti. Veszprémben], a többiek a paphiány miatt plébániákon vannakA forrást és fordítását idézi Molnár (1998) 84. (25. jegyzet). A helyzet a század második felére sem változott, a kanonokok egy része továbbra is plébánosként tevékenykedett egy-egy jelentősebb településen. Az erre vonatkozó adatokat összegyűjtötte Dénesi (2006) 9-10. (különösen a 30-32. jegyzetek). A fentieket erősíti meg az is, hogy míg Padányi Bíró Márton a tiszteletbeli kanonokok kinevező okiratában arról írt, hogy a cím jövedelemmel nem jár - lásd a következő jegyzetben idézett részt -, addig a Sennyei-féle rendelkezés 19. fejezete a nem Veszprémben székelő kanonokok jövedelméről is rendelkezett, vö. Pfeiffer (1943) 50. 37 „... canonicatum honarari[um] ... absq[ue] tarnen spe et expectationeprcebendce dandum esse duximus et conferendum, prouti damns et conferimus p[rce]sentiumper vigorem. ...” VÉL A/39/2 tóm. 4. 458M60., idézett rész 459. A káptalani számadáskönyvek adatai is megerősítik, hogy a tiszteletbeli kanonok nem kaptak jövedelmet a káptalantól, vö. VÉL D/3/4 tóm. 2. és 3. passim. 38 Részt vettek a külső hiteleshelyi tevékenységben, ha arra székhelyük közelében került sor. A tiszteletbeli kanonokok jegyzőkönyvekben történő első megjelenése is egy ilyen ügy kapcsán történt. Ekkor egy Marcaliban Szopkovics János tiszteletbeli kanonok, helybeli plébános és Kis István székesegyházi főesperes előtt történt ügyvédvallásról van tudomásunk. 1751-ben pedig Sárkány Gábor tiszteletbeli kanonok vett részt hiteleshelyi küldöttként egy birtokba iktatáson. 1749. Vili. 9.: VeML Xll.l.i.aa. tóm. 14. no 94. [679-680]., 1751. X. 1-3.: VeML Xll.l.i.aa. tóm. 15. no 102. [281-292], 39 Az első tiszteletbeli kanonokokat is tartalmazó méltóságsor 1749. augusztus 15-én kelt. ,J)atum ex Cap[itu]lo n[ost]ro die 15a mensis Aug[usti] anno D[omi]ni 1749. lll[ustrissi]mis, R[eve188
