Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT

A VESZPRÉMI SZÉK PS KÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT

szerkezetű méltóságsor jelenik meg a hiteleshelyi jegyzőkönyvben. Ahogy egy feljegyzésből következtetni lehet, a káptalanban problémát jelentett a valóságos és a tiszteletbeli kanonokok közti különbségtétel hiánya, ezért ettől kezdve a méltóságsorban külön tüntették fel a valóságos és a tiszteletbeli kanonokokat feljegyezve címüket is.40 A tiszteletbeli kanonokok a hiteleshelyi tevékenységgel ellentétben a káptalani üléseken nem vettek részt. Ez nem magyarázható csupán a rezidenciális kötelezettség hiányával, távoli lakóhelyükkel, hiszen a tiszteletbeli kanonoki címet viselő veszprémi plébánosokkal sem találkozhatunk a káptalani ülésekről vezetett jegyzőkönyvekben.41 Még egyértelműbben mutatja a tiszteletbeli kanonokoknak a valóságos kanonokoktól jelentősen különböző helyzetét, hogy Padányi Bíró Márton 1761-ben a káptalan számára kiadott rendelkezésében meg sem említi ezt a címet.42

A tiszteletbeli kanonokok sorrendjét alapvetően a cím elnyerésének időpontja határozta meg. 1749-ben, amikor a négy esperest gyakorlatilag egyszerre

rendi]ss[i]mis & admodum R[evere]ndis D[omi]nis Paulo Orosz Prceposito majoré, electo Ep[isco]po Ansar[iensi] et excelsce Tabulce Septemviralis assessor[e] ele. quibus supra, Josepho Dravecz Budensis, Gabriele Sárkány Szaladien[sis], Francisco Kozorics Tapolczensis V[ice] Archi Diaconis & Joanne Szopkovics Segusdien[sis] Archi-Diacono canonicis in hac Ecclesia n[ost]ra Deo jugiter et devote psallentib/us] atq[ue] famulantibjus].” VeML XII. l.i.aa. tóm. 14. no 94. [679-680]. Érdekes Szopkovics János segesdi kerületi esperes főesperesként (archidiaconus) való szerepeltetése. Szopkovics marcali plébános volt, a kerületet, amelynek az élén állt 1747 óta, többnyire marcali kerületnek nevezték az esperes székhelyéről. Szopkovics a hiteleshelyi kiadmányokban 1759 januárjáig következetesen segesdi főesperesként kerül elő, ezt követően viszont már ő is csak segesdi kerületi esperesként van említve. A főesperesi említésekre talán magyarázatul szolgálhat a középkori segesdi főesperesség léte, amelynek területét 1747 óta a marcalinak nevezett esperesi kerület foglalta el. Főesperesként utolsó említése 1759. I. 2.: VeML XII.l.i.aa. tóm. 16. no 36 [400M02],

40 „Ad prcecavendas et antevertendas in futurum etiam nefors exoriendas crises in qualibus adu Vjenerabile] Cap[itu]lum versatur, quoad actuates & titulares canonicos a modo in posterum in publicis his expeditionibus ea fiet distinctio, ut actuates reverendissimi d[omi]ni canonici, prouti suo ordine sequuntur, appositi nomine actualium, reliqui verő titulares canonici per classificatio- nem honorariorum expeditionibus inserantur." Az 1761. augusztus 9-ei bejegyzés előtt található feljegyzés VeML XII.l.i.aa. tóm. 17. no 253. előtt [184],

41 Egyetlen kivétel Dravec József megjelenése az 1757. szeptember 16-án tartott káptalani ülésen. A jegyzőkönyv Dravecet szemináriumi prefektusnak nevezi, s a megjelent kanonokok között sorolja fel. Jelenlétét talán a szeminárium ügyében folytatott megbeszélés indokolta. Hozzá kell azonban tenni, hogy napirendtől függetlenül sem előtte, sem utána nem volt példa tiszteletbeli kanonok megjelenésére a káptalan ülésén. Dravec a következő év májusában lett olvasókanonok. Talán már ekkor is meglévő tekintélye indokolta véleményének meghallgatását az őt is érintő ügyben. VÉL C/3 tóm. 2. 37.

42 Ugyan a 18. fejezetben szó szerint átveszi a Sennyei-féle rendelkezés 19. fejezetének szövegét - benne a jövedelemre utaló megjegyzéssel —, s a 20. fejezetben röviden megemlékezik arról is, hogy a nem Veszprémben székelő kanonokok csak ritkán jöjjenek Veszprémbe, s akkor is kanonoktársaiknál vegyenek maguknak szállást, azonban ez is a Sennyei-féle rendelkezésből származik, a 23. szakasz rövidített átvétele. A fentebb írottak alapján ezeket a helyeket nem tartom a tiszteletbeli kanonokokra vonatkozó részeknek. Vö. Pfeiffer (1943) 50-51. és 54.

189