Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele
I. (Szent) István veszprémi adománylevele záró formulás részek ismét többes számba kerüljenek továbbá az, hogy a pecsétjén nem I. (Szent) István, hanem Kálmán királyunk látható. Mindezek arra a megoldásra vezették a kutatókat, hogy a császári kancelláriában szokásos formában kiállított oklevél módositott szövegű (interpolált), az eredeti írását azonban híven utánzó másolatával van dolgunk.28 A veszprémi püspökség29 és a pécsi 1009. évi30 alapításáról szóló oklevelek szövege ugyancsak Heribert kancellár egykori, „C” betűvel jelzett munkatársára vallanak az eddigi kutatások szerint. Mivel azonban e két utóbbi oklevélnek sem maradt fenn eredeti példánya, valamint a Heribert C-re nem jellemző, sőt gyanút keltő szövegek is fellelhetők bennük, ezért noha egészükben hiteleseknek tekinthetők, esetükben is valószínűsíthetjük, hogy szövegük megváltozott (interpolált) formában maradt ránk.31 Ámbár sok vonatkozásában felfedezték a veszprémi oklevél megfogalmazásának hasonlóságát a császári kancelláriákban megfogalmazott oklevelekkel, mégsem sikerült megtalálni a közvetlen kapcsolatot a császári oklevelek és I. (Szent) István ezen oklevele között. A császárnak három ún. kancelláriája32 is volt. A német élén állt mint főkancellár a mainzi érsek, az itáliait a kölni érsek vezette, a harmadikat, a burgundiak pedig a trieri érsek. A három kancellária működése összehangolt volt, s azonos gyakorlatot követtek.33 Az egyes kancelláriákból kibocsátott oklevelek formailag ugyan egybecsengenek, de ez az összecsengése a szövegeknek nem azonos időben kibocsátott oklevelekben lelhetők fel. így azután nem csodálkozhatunk azon, hogy a veszprémi oklevél formulái hol a császár itáliai kancelláriájának korábban kelt okleveleire, hol a 28 Mint Szentpétery Imre írja, a pannonhalmi alapítólevél ,,[a]z eredeti hiteles oklevélnek interpolált utánzata.” RA no 2., vö. Érszegi (1996a). 29 RA no 3. Új kritikai szövegkiadása DHA no 8. (49-53.) 10 Szentpétery (1918) és RA no 5. 31 Györffy György az I. (Szent) István latin nyelvű okleveleinek létrejöttével kapcsolatos hipotézist kutatásaival továbbfejlesztette. Feltevése szerint azok a változások, amelyek a császári kancelláriákban lezajlottak, a magyarországi hivatali írásbeliségben is tükröződnek. III. Ottó császár halálával ugyanis (1002. január 23.) Heribert kancellár pályafutása is véget ért az udvarban. II. Henrik németországi új kancellárja Egilbert néhány évi munkálkodását követően az a Bruno lesz a kancellár, aki korábban I. (Szent) István udvarában lelt menedéket haragvó bátyja, 11. Henrik elől. Változás állott be az itáliai kancelláriában is, amikor II. Henrik 1004-ben leverte Arduin itáliai ellenkirályt. E változások következtében a kancelláriák alkalmazottai, az egymást váltó kancellárok munkatársai részben hazánkba kerülhettek, s feltehetően a pécsi és a veszprémi okleveleket már nem is ugyanaz fogalmazta, aki a pannonhalmit, vö. Györffy (1977) 266-267. A pécsi oklevél például a keltezésében olyan újítást tartalmaz, amelyet csak 1003. december 1-jén vezettek be a német királyi kancelláriában, a veszprémi oklevél pedig az itáliai kancelláriában készült oklevelek számos kifejezését tartalmazza, vö. Györffy (1984) 91. 12 Noha a kancelláriák a 12-13. század fordulóján jöttek létre, a korai császári udvari irodákat hagyományosan mégis ezzel a terminussal szokás illetni, vö. Érszegi (1986) 22-23. 33 Érszegi (1996b) 36. 15
