Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele
Érszegi Géza német kancellária később kelt, s tegyük hozzá gyanús okleveleinek formuláihoz hasonlít.14 Tehát különböző időkben működött császári kancelláriai alkalmazottak kezenyomát lehet felfedezni a veszprémi oklevélen. Ahogy azonban a Pannonhalmi alapítólevél esetében is kétséges, vajon a mai formájában a 13. század elején készített példány szövege mennyiben származik I. (Szent) István korából, s mennyiben a későbbi fejlemények eredménye, úgy sem a pécsi, sem a veszprémi oklevél estében nem állítható, hogy eredetileg valóban a német császári kancelláriában bevett gyakorlat tükröződik a szövegükön. A korszak híres püspökség-alapítása, a bambergié is ekkor történt. Ám egészen más körülmények között. Az uralkodó, II. Henrik császár, hogy a szomszédos szláv népek pogányságának véget vessen, püspökséget létesített, s ehhez kérte a pápa, XVIII. János jóváhagyását, aki áldásával együtt értesítette Gallia és Germania püspökeit az új püspökség létrejöttéről. Ezt a bullát az összehívott környező egyházmegyék főpapsága által tartott zsinaton Frankfurtban 1007-ben felolvasták, és határozatot fogadtak el a Bamberg székhellyel alapított püspökségről.15 Ilyen zsinatra Magyarországon aligha lehetett volna sort keríteni, hiszen ekkorból egyetlen püspököt, mégpedig az esztergomi érseket ismerjük. Ő, Anasztáz34 35 36 jelen is volt a Frankfurtban tartott zsinaton, ahol a bambergi püspökség létrehozásáról döntöttek. Hihetnők tehát azt is, hogy voltaképpen mind a pécsi mind a veszprémi püspökségek alapítására Magyar- országon is hasonló körülmények között került sor. Ha a körülmények hasonlóak is lehettek, talán az egyetlen kérdés az időpont lehetett. Joggal gondolhatunk arra, hogy amint a császár 1007-ben elhatározta a bambergi püspökség létesítését, ugyanúgy hasonló célzattal a magyar király is dönthetett ugyanakkor két (vagy akár több) magyarországi püspökség létesítéséről. Hogy az uralkodói döntés minden valószínűség szerint tényleg 1009-ben született meg, azt talán megerősíti az is, hogy a külföldi források ehhez a dátumhoz írják Magyarország megtérítését.’7 Tagadhatatlan, hogy I. (Szent) István görög oklevele egyedül áll abban a mezőnyben, ahol egymás után (ugyan interpoláltan) felsorakoznak a császári kancellária mintájára készült latin nyelvű oklevelek.38 Kérdéses azonban, hogy ezeket a császári mintára készített okleveleket kell-e hiteleseknek, a korra jellemzőknek tekintenünk. Az nyilvánvaló, hogy egyik, I. (Szent) István nevéhez 34 Györffy (1977) 266-267. 35 DHA no 6. (42M3). 36 Beke (2003) 19-21. (a szócikket Érszegi Géza készítette). 37 Ez talán köszönhető Bonifác (Querfurti Brúnó) érsek ekkorra keltezhető, II. Henrikhez szóló diadalittas jelentésének, amelyben a „fekete magyarok” megtéréséről ad hírt, lásd DHA no 7. (44- 48). Az időpontra lásd Érszegi (1973) 22. és CatFont no 197., 239., 484., 714., 1236., 1345., 1490., 2777., 4556. 38 A pannonhalmi, a pécsi és a veszprémi alapítólevelek tartoznak ide, vö. RA no 2-3, 5. 16
