Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos magyarázható, hogy a sümegi és monostorapáti ispán számadással tartozott (spanus ratiocinans), míg az alsópáhoki ispán és az erdőispán feltehetőleg nem (spanus secundce class is)."1 1802-ben a kamarai igazgatással a készpénzfizetések összege is megváltozott, a tiszttartó 300, a számtartó 220, a kulcsár 200, a sümegi és monostorapáti ispán 84, az alsópáhoki ispán és az erdőispán 64 forintot kapott.117 118 A kulcsár fizetésének jelentős megemelkedése, és tulajdonképpen elszakadása a számadó ispánok szintjétől arra vezethető vissza, hogy a sümegi uradalmi tisztikar javaslatára a számtartót mentesítették a kasznári teendőktől, és azt a kulcsárra ruházták át.119 A gazdálkodás irányításának részletei az új forrásként Bajzáth püspök idején megjelenő gazdasági jegyzőkönyvekből ismerhetőek meg. A veszprémi uradalom esetében már 1777-ben megindult a protokollumok vezetése.120 A sümegi uradalomból 1781 és 1783, valamint 1786 és 1787 közötti időszakból maradtak fel jegyzőkönyvek.121 A jegyzőkönyvek időszakossága természetesen felveti annak kérdését, hogy az uradalmi tisztiszékek tartása mennyire volt rendszeres. Az bizonyos, hogy a veszprémi tisztiszék egyáltalán nem azonosítható a központi tisztiszékkel. Alighanem inkább a jegyzőkönyvek vezetése történt rend- szertelenül, illetve ezeknek további kötetei az idők folyamán elveszhettek esetleg. Ha a sümegi uradalom gazdasági jegyzőkönyveit vizsgáljuk, szembetűnő, hogy heti egy, mégpedig szombati ülésnapon hozták döntéseiket, több alkalommal a következő ülésen a jegyzőkönyvbe bevezették az előző ülés döntéseinek végrehajtásáról szóló feljegyzéseket. Ritkábban előfordult, hogy nagyobb időszakra vonatkozóan hoztak döntéseket egy-egy ülésen, de ez sosem volt több egy hónapnál. Az egyes ülések döntéseit, majd az azt követő héten a végrehajtásról szóló feljegyzéseket is aláírták a résztvevők több alkalommal, de volt hogy csak a tiszttartó, máskor pedig teljesen hiányoznak az aláírások. Ennek ellenére azért nagyjából megállapítható, hogy a heti ülésen (concursus) az uradalom tisztikara teljes létszámban részt vett: Babos György tiszttartó, Bubla János számtartó, Varga János kulcsár, Sáli András sümegi, Illés János, majd Szichfrid Gábor monostorapáti, Breglovics Simon alsópáhoki ispánok.122 Természetesen, ha az előző heti döntések értelmében máshol volt feladata, akkor az egyes tisztek távolmaradása indokolt volt. 1785 májusában például a monostorapáti borok Nyirádra való szállítását Varga János kulcsárnak kellett 117 MOL E 85 1802. év 31. kútfő föl. 340v-341r. Az uradalmi tisztikar személyi összetételének és fizetésének változását lásd a tanulmány végén az összesítő táblázatban. 118 MOL E 85 1802. év 31. kútfő föl. 802v-803r. 119 MOL E 85 1802. év31. kútfő föl. 344. 120 VÉL B/II1 tom. 1. (1777-1788). A kötetben már találhatóak 1773. évi bejegyzések, de ezek nem számíthatóak az uradalmi tisztiszék döntési jegyzőkönyvei közé. 121 VÉL B/IV1 tóm. 1-2. (1781-1783, 1786-1787). 122 A 2., 1786-1787-ben vezetett kötetben egyáltalán nem szerepelnek aláírások. 168
