Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZÍTÁSA A 18. SZÁZADBAN egyáltalán nem is találunk kasznárt a sümegi uradalomban.113 Ezzel tulajdonképpen meg is szűnt az önálló kasznári poszt Sümegen, még 1795-ben sincs betöltve.114 Ennek okára egy 1801. évi konvenciós lista alapján következtethetünk: a kasznári feladatokat Bubla János számtartóra bízták, míg a kulcsár (1802-ben Stark Zsigmond) egyben sáfár (dispensator) is volt.115 Átalakult az ispáni rendszer is. 1769-1770-ben még csak Nyirádon működött ispán, Báli János személyében, pozícióját az évtized végéig őrizte, a nyirádi ispánság azonban 1782-re eltűnt. 1777-re már a sümegi majorságot is külön ispán irányította Sáli András személyében, ugyanekkor pedig feltűnt az uradalom jelentős területeit lefedő erdőségek felügyelője, az erdőispán. 1782-re megjelent emellett a monostorapáti ispán (Illés János), illetve más forrásokból tudjuk, hogy Alsópáhokon is volt külön ispán, Breglovics Simon. így az 1780- as évek elejére kialakult az a tisztikar, amely a következő két évtizedben szinte változatlan felállásban irányította a sümegi uradalmat. A Bajzáth püspök halála után ismét kamarai igazgatás alá került püspöki uradalmakról készített kamarai feljegyzésekből ugyanis pontosan ismerjük az 1801-1802. évi sümegi tisztikart, amelyben még ekkor is ott találjuk Babos György tiszttartót, Bubla János számtartót, Sáli András sümegi és Breglovics Simon alsópáhoki ispánokat, valamint Paár Imre erdőispánt.116 Vagyis a legfontosabb posztokon olyan állandóságot tapasztalunk, amely azt feltételezi, hogy egy már gördülékenyen működő, tapasztalt, összeszokott testület irányította a sümegi uradalmat. A tisztikar fizetése lényegében változatlan volt 1782-1802 között. A tiszttartó 200, a számtartó 120, a kulcsár, a sümegi és monostorapáti ispán 60-60, az alsópáhoki ispán és az erdőispán 40-40 forint készpénzjövedelemmel bírt, ezt egészítette ki a természetbeni juttatások sora. Az 1782 előtti fizetési listák magasabb bérétől való eltérés azzal is magyarázható, hogy az akkori fizetésekbe beleszámíthatták a természetbeni kiegészítések értékét, valamint az írnoki, kancellarista kiadásokat. Az ispánok eltérő fizetése (60 illetve 40 forint) azzal összetételét: 1777, 1782, 1786, 1795. A számadások további köteteinek vizsgálata így még pontosíthatja majd az 1770-1780-as évek fordulóján végbe ment személyi és szerkezeti változásokat. 113 VÉL B/1V2 tóm. 10.(1782). 114 VÉL B/IV2 tóm. 23.(1795). 115 MOL E 85 1802. év 31. kútfő föl. 260v. 116 MOL E 85 1802. év 31. kútfő föl. 262v-264r. A kulcsári tisztségben is hosszas állandóság volt, Varga Jánost találjuk ebben a pozícióban 1782, 1786, 1795. években. 1802-ben tűnik fel a helyén Stark Zsigmond, aki alighanem a korábban, 1777-ben perceptorként szereplő Stark Zsigmond fia lehet. Szintén e családból származhatott a karádi kulcsári és kasznári tisztet egyszerre betöltő Stark János is. Karádon a 18-19. század fordulójára Vépi Ferenc lett a tiszttartó, tehát jól láthatóan ő is végigjárta a ranglétrát, a sümegi kasznárság, a karádi számtartóság betöltése után emelkedhetett karádi provizori rangra. A karádi fiskális pedig Armpruszter Imre, feltehetőleg Padányi prefektusának, Armpruszter Kristófnak a fia. A karádiakra lásd MOL E 85 1802. év 31. kútfő föl. 370v-372r. 167
