Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos az egyházmegye újjászervezése szempontjából sikeresen zárta le a csicsói ügyet: nemcsak visszaszerezte a templomot, hanem az új, feltehetőleg katolikus lakosság számára az uradalomnak sokkal kedvezőbb szerződést bocsátott ki. Padányi Bíró Márton igyekezett a kontraktualista falvak és az urbárium szerint szolgáló püspöki jobbágyok terheit kiegyenlíteni, egymáshoz közelíteni, amelyre az 1751. évi uradalmi reguláció idején került sor. A szerződés alapján szolgáló jobbágyság (Alsópáhok, Felsőpáhok, Szentjakabfa, Tagyon, Rendes, Szepezd, illetve részben Mindszentkálla) munkaterhe is növekedett, főleg az uradalmon belüli fuvarozás (badacsonyi szőlők, bor- és terménytized) említhető, de Alsópáhok hatvan, Felsőpáhok harminc napi szolgálattal tartozott évente, a többi településről minden jobbágy évi három napot dolgozott a tagyoni szőlőhegyen, a rendesieknek pedig az Abrahám-hegyi és kisörsi szőlőben kellett szolgálniuk. Az 1746-hoz képest megemelkedő pénzjáradékot pedig továbbra is különféle terményjáradékok egészítették ki. Ezzel szemben az urbárium szerint szolgáló falvakban (Csehi, Prága, Bazsi, Monostorapáti, Szentbékkálla, illetve részben Mindszentkálla) a jobbágyok heti robottal tartoztak az uraság földjein, Sümeg körül kialakuló majorságaiban. Ezt súlyosabb hosszúfuvar egészítette ki, mivel Győrbe, Budára, Fehérvárra, sőt a zalaegerszegi uradalom falvainak Stájerország vásáraira kellett szállítaniuk.59 Később ezek közül a falvak közül Bazsinak sikerült elérnie Zala vármegyén keresztül, hogy visszatérhessen a szerződéses állapothoz. 1755. április 24-től, Szent György naptól három esztendőre kötöttek új kontraktust a földesúrral. Eszerint 250 forint árendáért cserébe átengedték számukra a mészárszéket, a kocsmát, a bor- és gabonatermésből járó tizedet. Munkajáradékuk csökkent, 8-8 nap robotot gyalog vagy marhával, illetve a győri fuvar helyett 4-4 nap szántást kellett tenniük, emellett nagyobb mennyiségű konyhára való juttatással (12 lúd, 24 csibe, 200 tojás) is tartoztak. Szükség esetén a földesúr rendelkezésére bérmunkával is tartoztak, amelynek összegét az árendából vonták le.60 1759-ben az 1755. évi szerződést tovább enyhítették, 350 forintra emelkedett ugyan az árenda, viszont eltekintenek a robottól és a szántástól, helyette a szekeresek egy napi szénahordással, a gyalogok pedig egy napi szénarakással tartoztak.61 egy pár csirkét kellett a gazdáknak adniuk. Ezeket és máshonnan való tizedborokat pedig az uraság parancsa szerint kellett vagy Sümegre vagy Veszprémbe szállítani. Előírták az új lakosok számára azt is, hogy a bérbe adott puszták mellett a fennmaradó csicsói földesúri részeket is meg kell művelniük. A vadászat, halászat az uraság kezénél maradt, a makkoltatást is tiltották, a favágást pedig az uradalmi tisztek engedélyéhez kötötték. A püspökföldesúr joga volt a falu elöljáróságának jelölése és kinevezése. 59 Szántó (1957) 63-64. 60 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 228-230. 61 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 280-282. 154
