Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében vagy, ha a nép nem fért be az épületbe, a szabad ég alatt megáldotta őket, majd beszélt hozzájuk az egyházlátogatás értelméről. Ha protestánsok is éltek a településen, hozzájuk is szólt, ha pedig bérmált, a bérmálás szentségének értelmét is megvilágította előttük. A misén előénekelte az általa szerzett Szentháromság-énekeket, és prédikációt mondott. A mise végeztével püspöki áldásban és búcsúban részesítette az összegyülteket. Ezt követően megkezdődhetett maga a vizitáció, amelyen általában a nép „vénei”, a bíró, az esküdtek, az egyházfi, az iskolamester, a bába, a földesúr, annak provizora és természetesen a helyi pap vett részt. A meghatározott kérdőpontokra kapott válaszokat feljegyezték, majd házról házra járva összeírták a helység katolikus lakosságát. Egy napon akár 2- 3 települést is meglátogathatott a püspök. Bíró Márton a fárasztó vizitációk nagyobb részét espereseinek engedte át, Bajzáth József ellenben maga látogatta végig az egész egyházmegyét. A munkát megkönnyítette, hogy a helyben tájékozott plébános segédkezett a vizitátomak esetleg korábban készített nyilvántartásokat is bemutatva neki. Protestáns vidékeken nem volt ekkora diadalát az egyházlátogatás. A királyi rendelkezésnek megfelelően protestáns helységekben is fogadni kellett a vizitá- tort, és a fogadtatás nem mindig volt barátságos. A kaposvári esperességben fekvő Hetest Domaniczky János esperes 1748 nyarán látogatta meg kíséretével. A kisbíró az utcán közölte a vizitátorokkal, hogy sem a saját, sem a főbíró háza nem alkalmas arra, hogy ott megszálljanak. A prédikátor ennek ellenére befogadta őket. Alig mentek be a házba, amikor mintegy 30 asszony a parókia udvaráról az utca közepére húzta a vizitátorok szekerét. Erre még többen csődültek össze az utcán és alkalmas anyaggal bekent trágyahordó szerszámokkal kikergették a katolikus küldöttséget a házból, majd a fütykösökkel, kaszákkal, puskával felszerelkezett férfiak a bíró házához terelték és ott bezárták őket a színbe. A katolikus küldöttség természetesen tiltakozott, királyi és püspöki rendelkezésre hivatkozott. Reggel a prédikátornak is bemutatták hivatalos okiratukat, de a nép a mandátum ellenére kizavarta őket a faluból.85 Az egyházlátogatásnak az információszerzésen és a liturgikus alkalmon kívül egyházkormányzati szerepe is volt. A püspök vagy az esperes találkozhatott papjaival és híveivel, a hallottak alapján pedig orvosolhatta a helyi problémákat. Kozorics Ferenc esperes 1746-os körútja során Badacsonytomajon megintette a hanyagul misére járókat, akik megígérték neki, hogy megjavulnak. Tótiban az egyházfit figyelmeztette, hogy gondosabban vezesse a templom pénzügyeit. Monostorapátiban elmagyarázta a bábának, hogyan kell keresztelnie. Tomajon a plébánost arra figyelmeztette, hogy tisztábban őrizze az egyházi felszerelést, Gulácson pedig felhívta a figyelmét, hogy ha nincs gyóntatószék, akkor is a templomban, méghozzá nyílt helyen, stólában és karingben kell 85 VÉL A/8 tóm. 7. 286-287. Az esetet idézi Dávid (1943) 6. 123
