Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében

Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében

A püspöki palota mellett a székesegyház rendbetétele kevesebb problémát okozott a veszprémi püspököknek. Az 1566-ban elpusztult templomot 1629-ben Sennyei István restauráltatta. Az 1704-es háborús események pusztításait követően Esterházy Imre rövid püspöki tevékenysége alatt újult meg a templom, amelynek tetőzetét Padányi Bíró Márton javíttatta ki.14 A székesegyház liturgiáját a káptalan irányította. A papi testület a 18. század nagy részében hat főből állt, de a Tridentinum által szorgalmazott teológus és pasnitentiarius javadalmasa nem volt a testületnek. Ennek létrehozását a püspökök kinevezési bullái újra és újra előírták a hivatalba lépő elöljáróknak. A kanonokok a tehetségesebb, leginkább a Pázmáneumban végzett papok közül kerültek ki. Rájuk az egyházmegye kormányzásában is számíthattak püspökeik, akik a trienti zsinat által előírt rezidenciális kötelezettséget a káptalan tagjaitól is megkövetelték. A kanonokok leginkább a hiteleshelyi tevékenység miatt hagyták el székvárosukat, de ez a kötelezettség is jobbára az egyházmegye területéhez kötötte őket. A kanonokok fő kötelessége az istentisztelet végzése volt. Ez magába foglalta a székesegyházi misék és a káptalan közös miséjének elmondását. Veszprémben a legfiatalabb kanonok látta el a plébánosi teendőket. A kanonokok a közös misén mindannyian részt vettek, de általában ezen nem maguk miséztek, hanem külső papokkal, főleg piaristákkal végeztették el a szertartást. Az is problémát jelentett, hogy a miseszándékokat nem tartották meg. Ezen kívül a káptalan tagjai hosszú ideig egyénileg mondták a zsolozsmát, vonakodtak a kóruson való megjelenéstől. Mivel a Tridentinum megszűntette a káptalanok exemptióját, általános jelenség volt, hogy a püspökök jobbító szándékkal beleszóltak a testület életébe, így a káptalanok gyakran a püspökök ellenlábasai lettek. Acsády Ádám és Padányi Bíró Márton is egyházlátogatást végzett kanonokjai között. Acsády azon szándéka, hogy a kanonokok mindig maguk mutassák be a misét, illetve tartsák meg a karimát, püspöksége alatt nem valósult meg, hiszen utóda is ugyanezeket a célokat fogalmazta meg kanonokjai számára. Mivel Bíró Márton is nagy ellenállásba ütközött, a reformok érdekében a Szentszékhez fordult. Koller Ignác későbbi jelentése igazolja, hogy erőfeszítései sikerrel jártak: 1769-ben már a hetes kanonok mutatta be a konventmisét, akadályoztatása esetén az egyik káplán. A kórusimát Bíró Márton utolsó püspöki évében tudta elfogadtatni a testülettel. Győrből két kanonokot hozatott ennek betaníttatására. 1761 karácsonyán koadjutorával együtt maga a püspök is megjelent a karimán. A jól sikerült imádság feletti örömében a káptalan két káplánjának házat juttatott. A következő évtől a vesperáson és a kompletóriumon minden kanonok énekelve vett részt, a többi imádságot a két káplán15 és a két muzsikus végezte. Koller már idézett jelentése szerint a

14 Lukcsics-Pfeiffer (1933) 25-33.

15 A káptalan mellé 1736-ban Acsády Ádám szervezett kápláni hivatalt, majd később két káplán segítette a káptalan munkáját. Petrák (1949) 30. és Vanyó (1933) 9.

107