Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás gyakorlat évek múltán sem hanyatlott. A hosszú ideje hat főből álló testület 1767-ben bővült egy hetedik javadalmas hellyel.16 A katolikus egyházmegye megújulásáról természetesen csak úgy beszélhetünk, ha a hívek átveszik az egyház irányítói által megálmodott, megújított kultuszformákat, ha aktívan bekapcsolódnak felekezetűk vallási életébe. A protestáns többségű lakosság legalább egy részének áttérítését is célba kellett vennie a katolikus egyháznak. Ezen célkitűzések megvalósításában a legmeghatározóbb szerepe az alsópapságnak volt. A rekatolizáció sikerét tehát a hódoltság alatt szinte teljesen felszámolódott katolikus papság minél gyorsabb reorganizációjától várhatta az egyházmegye vezetője. A dunántúli harcok után 1687-ben a veszprémi püspöki székbe kerülő Széchényi Pál egy tucat plébániát talált öt vármegyére kiterjedő hatalmas egyházmegyéjében.17 A helyzet még lehangolóbbnak tűnik, ha tudjuk, hogy e plébániák harmadát szerzetesek látták el, tehát a világi papság által vezetett plébániák száma még a tízet sem érte el. Probléma volt továbbá, hogy e plébániák a korábban említett okok miatt kivétel nélkül a püspökség északi részén feküdtek.18 Széchényi 23 éves püspöksége alatt 21 plébániát alapított, és, hogy a területi aránytalanságokat megszüntesse, többségét az egyházmegye korábbi hódoltsági területein hozta létre. Mivel a Rákóczi-szabadságharc alatt több plébániát is kénytelen volt elhagyni plébánosa, 1710-ben csak 29 plébánia működött az egyházmegyében. A világi papság száma nagyon lassan emelkedett, ezért e 29 plébániából tizenhármat még mindig szerzetesek vezettek.19 A paphiányra már korábban talált szükségmegoldást a katolikus egyház. A 16. században iskolamesterek vagy egyéb tanult világiak vállaltak magukra olyan egyházi funkciókat, amelyekhez nem kellett felvenniük a papság szentségét. Kereszteltek, eskettek, temettek, prédikációt olvastak fel a híveknek, és katekizmusból hitoktatást tartottak. Már Oláh Miklós és Forgách Ferenc 16 A káptalannak id. Sennyei István, Padányi Bíró Márton és Bajzáth József írt elő statútumokat. Ezeket közreadta Pfeiffer (1943), ennek bevezető tanulmánya (5-30.) mellett a káptalan történetéhez lásd még Körmendy (1995) 17-19., Petrák (1949) 28-33., Pehm (1934) 181-188., 421- 423. Hornig (1903) 227-230., 294-295. Más káptalanok mellett a veszprémi történetéhez is több adattal járult hozzá Vanyó (1933) 2-14., 325. A testület reformján túl egyébként Acsády és Bíró Márton is joghatósági, illetve jogi nézeteltérésbe keveredett káptalanéval. 17 A források és a szakirodalmi megállapítások időnként pontatlanok, ezért több esetben nem ismerjük a pontos plébániaalapítások dátumát. Az ellentmondó adatokról Hermann (2008) 146- 147., továbbá Dénesi (2009a) 201-202. 18 1687-ben Veszprémben kanonokok és ferencesek látták el a híveket, Sümegen, Zsámbékon és Tökölön ferencesek vezették a plébániát, Tihanyban korábban szerzetesek, majd a bencések visszatértéig Baranyay János világi pap volt a plébános. Tüijén a prépost adminisztrátort tartott. Hajmáskér, Zalaegerszeg, Keszthely, Tapolca, Szentbékkálla és Zsid plébániáját valószínűleg végig világi papok látták el. 19 Dénesi (2007) 6-7. 108
