Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009)

Urbáriumok, úrbéri és telepítési szerződések

fognak, illendőképpen tehetségek szerént szolgálni, praejuncturákat is adni köteleztetnek. Utolszor. Valamint mi ezen contractust 32 esztendők elforgása alatt változhatatlanul kötelessek leszünk megtartani, úgy eők is annak szentül leendő megtartására közönségessen annyira obligálták magokat, hogy egyébbaránt, ha tudniillik ezen contractust akár egészlen, akár rész szerént meg nem állanak, minden edgyike minnyájokért és minnyája minden edgyikért helyt állani és az contractualis terhet viselni köteleztetnek. Mellynek nagyobb bizonságára mi is írásban nékik nagyobbik pecsétünk alatt ezen contractualis levelünket adtuk. Költ Veszprémben, Szent György havának tizenedgyedik napján 1759. esztendőben. Weszprémi káptalan. (L. S.) Mi is, alább subscribált szabad árendás személlyek, ezen fellyebb írt contractualis punctumokra s azoknak minden tzikkeleire magunkat mindedgyike minnyájokért és minnyája minden edgyikért obligállyuk s kötelezzük. Actum anno, dieve quibus supra. Ispaics György x, Ispaics István x, Fekete Imre x, Nagy Márton x, Nagy György x, Szabó Benedek x, Szántó Mihály x, Szabó János x, Csizmazia István x, Vörös Ferencz x, Csizmazia Ferencz x, Kovács István m. p. Coram me Francisco Orosz Inclyti Comitatus Weszprémiensis vicejudlium m. p. (L. S.), coram me Georgio Hompasz jurassore m. p. (L. S.) Hiteles másolat, 1768. május 6. Forrás: VeML Úrbéri iratok. Urbáriumok, Peremarton. Peremarton úrbéri szerződése 1770. január 1. Mi, veszprimi káptalan, adjuk tudására mindeneknek, a' kiknek illik, hogy minekutánna peremartonyi helységünknek szabadmenetelű árendás lakossi már több ízben is alázatos instantiájokkal hozzánk folyamodtak volna avégre, hogy előbbeni terhes és nekik veszedelmes contractusoktul őket felszabadéttanánk, melynek erejével a helység esztendőt által 1300 forintokat arendaképpen fizetett úgy, hogy ezen summát magok között repartiálván, némely esztendőben egy egészhelyes gazdának 22 és 23 forintokat is kelletett az uraságnak fizetni. Mi is ebbéli alázatos instantiájokat vagy azon okbul is méltó tekéntetben venni kívántuk, mivel nyilván tapasztaltuk, hogy sokszori intésink, seőtt közöttök megtartandó helyes és hasznos rendelésűik után is az elöljárók az közönséges beneficiumoknak hasznavételibűl nem hogy az helységnek közönséges terheit könnyebbítették volna, s arendájokat abbul esztendőnként fizették volna, seőtt azon haszonvételekkel gondatlanul és csalárdul élvén, több és több adósságokban és