Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009)

Bevezető

német szövegekben egyformán feloldottuk, ennek során mindig a korabeli alakra egészítettük ki a szót, pl. a Fer. rövidítés feloldva Ferencz lett és nem Ferenc. A latin nyelvű iratok tartalmáról kivonatos fordítást készítettünk. A magyar szövegekben előforduló és gyakran ismétlődő latin kifejezéseket és jelentésüket szószedetben, a hosszabb latin szövegrészek fordítását lábjegyzetben közöltük. A német szószedetben az első oszlopban megadtuk a szónak a mai szótári alakját, a másodikban az iratokban használt alakját is. A forrásokban szereplő fogalmak megértéséhez ma már számos segédkönyv áll rendelkezésre. Különösen ajánlható az Úriszék című kötetben található Nomenclatura, a Magyar történelmi fogalomgyűjtemény, illetve a Magyar történelmi fogalomtár használata. A hasonló forráskiadványok (pl. a Bihar, Sopron, Zala megyei kötetek) kimerítő tájékoztatást adnak. A történeti forrásérték A forráskiadvány felhasználásával az eddiginél teljesebb képet kaphatunk mind a történeti Veszprém megye, mind az egyes települések úrbéres viszonyairól és a megye betelepítésének történetéről. A jobbágy-földesúri viszony megyebeli történetének megírásához az úrbéri kilenc kérdőpontokra adott feleleletek és jelen kötetben közölt források is csak segítséget, könnyebbséget adnak, még további értékes és gazdag forrásanyag (úrbéri tabellák, úrbéri perek stb.) feldolgozására van szükség. A kiadványnak különleges értéket adnak megyénk telepesközségeinek telepítési szerződései, amelyek közül eddig meglehetősen kevés jelent meg a szakirodalomban. Követhető belőlük a megye benépesítésének folyamata, és néha a telepesek származási helyére, a telepítések szervezőire, az első telepesekre, az „alapító atyák" személyére is fény derül. Az első összegzés alapján is feltűnő, hogy mindössze 20 urbárium van a közölt források között, 172 esetben úrbéri vagy árendás szerződés, 74 esetben telepítési szerződés alapján szolgáltak a jobbágyok. Urbáriumok elsősorban a középkori eredetű egyházi nagybirtokokon készültek: a veszprémvölgyi apácák örökébe lépő jezsuiták vörösberényi uradalmában (Vörösberény, Balatonkenese, Balatonfőkajár, Padrag), a zirci ciszterci apátság (Sóly, Zirc), a veszprémi káptalan (Fokszabadi, Kádárta), a veszprémi püspökség (Veszprém), a pozsonyi klarisszák (Csősz, Felsőiszkáz, Kisszőllős), a fehérvári prépostság (Tés) birtokain. Az urbáriumok másik csoportja a világi nagybirtokokon készült: az Esterházyak (Csesznek, Szentkirály, Szentlászló, Réde, Szombathely, Sikátor), Erdődyek (Doba, Kispirit, Kis- és Nagykamond), Zichyek (Súr), Batthyányak (Enying, Mezőkomárom) birtokain. Az úrbéri szerződések a jobbágyfalvakban az esetek többségében kedvezőbb feltételeket biztosítottak a jobbágyok számára, mint a hazai törvények alapján megszerkesztett urbáriumok. Különösen érdekesek azok a