Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009)

Bevezető

települések, ahol időben egymást követően több úrbéri szerződés keletkezett és maradt fenn (Ajka, Berénd, Csajág, Csatka, Csékút, Gyepes, Kislőd, Porva, Rendek, Tósok, Városlőd, Vörösberény stb.), mert ezekből követhető a jobbágy-földesúri viszonynak és az úrbéri teherviselésnek az idők során bekövetkezett változása. A szakirodalomban eddig ismeretlen úrbéri szerződések elsősorban a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés utáni évekből származnak. Eltekintve néhány 17. századi telepítéstől (Gyimót, Magyarpolány, Vaszar, Sóly), a telepítőlevelek azt bizonyítják, hogy Veszprém megye elpusztásodott falvainak a török kiűzése utáni újratelepítése fél évszázadnyi idő alatt lezajlott, és legnagyobb részben a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezésig (1767) befejeződött. A telepítőlevelek három vagy több évi szabadságot biztosítottak a telepeseknek, akik a szabad évek lejárta után a legtöbb esetben szerződés szerint szolgáló jobbágyok, kontraktualisták lettek. A puszták megszállítására a földesurak rendszerint egy telepítőlevelet adtak ki, azonban a közbirtokosok többet is kiadhattak, amikor a saját falubeli részüket megtelepítették, pl. Bándon, Bakonyjákón, Nagydémen. A megye mezővárosai közül Devecser, Marcaltő, Nagyvázsony, Várpalota, Pápa, Tüskevár, Somlóvásárhely, Veszprém szerződései és urbáriumai szerepelnek a kiadványban. A szerződésekben nyomon követhető az a folyamat, amelynek során a végvárakból (Devecser, Nagyvázsony, Palota, Veszprém) mezővárosok lettek. Az urbáriumokban, az úrbéri és telepítési szerződésekben először is rögzítették azt, amit a földesúr adott a jobbágyainak és a telepeseknek: házhelyet, kertet, szántóföldet, rétet, legelőt, erdei haszonvételt épület- és tűzifára, makkoltatásra, továbbá a jobbágyok kocsma-, mészárszék-, malomhasználatra vonatkozó és egyéb jogait, köztük a költözési, adásvételi, bíróválasztási, bíráskodási jogokat. Ezután részletesen leírták azt, hogy a jobbágyok a földesúrtól kapott haszonvételekért milyen szolgáltatásokat kötelesek évről évre teljesíteni. A legtöbb településre jellemző terhek (földbér, cenzus, füstpénz, árenda, summa, kilenced vagy úri tized, hegyvám, robot, ajándékok, hosszúfuvar, fonás, makkbér, majorsággal vagy allódiummal kapcsolatos terhek) mellett voltak olyanok, amelyeket ritkábban teljesítettek: faszerszámok készítése, abroncsvágás, gyümölcs, aszalt szilva, zsúpszőlő, gomba, hárs szolgáltatása, tollfosztás, savanyúvíz szállítása, országgyűlési költségekhez való hozzájárulás, vadászatra puskások és hajtók adása, rákászat, csikaszát, törzsökhordás, lakodalmi ajándék, szüretre szedők, csöbörhordók adása. A gazdaságtörténet számára értékes forrásanyagot képvisel a kiadvány, hiszen a lakosságnak mindenütt megélhetést biztosító gabonatermesztés, kert-, rét-, legelő- és erdőgazdálkodás, állattenyésztés, méhészet mellett a szőlő- és gyümölcstermesztés, nádlás, sörfőzés, pálinkafőzés, vadászat, halászat, madarászat, rákászat, csikaszát, szénégetés, mészégetés, téglavetés, deszkametszés és a malomipar történetére is tartalmaz adatokat.