Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai
a kihallgatásokat, tanúvallomásokat idézte fel, avatott, értő magyarázatokkal, hozzászólásokkal. A játékban a múzeum munkatársai vettek részt, mindazok, akik kedvet éreztek a különleges mulatsághoz: muzeológusok, irodalomtörténészek, restaurátorok, sőt, az igazgatónő is. Elváltozva, maszkírozva, jelmezbe öltözve élték bele magukat a játékba, noha felolvasás volt, nem színielőadás. Apróbb gondok ugyan akadtak a hangosítással, a fáklyák fényében a nehéz szöveget is problémás volt olvasni, ennek ellenére a szépszámú közönségnek tetszett a rendhagyó produkció. Remek ötlet, kiváló kezdeményezés a megyei múzeumot még könnyedebbé, játékosabbá, lazábbá tenni, ezáltal is közelebb hozni a látogatókhoz. A végkifejlet természetesen happy end, a vádat elejtették, a két asszonyt nem ítélték el és a fiatal lányt sem, hiszen bolond. A boszorkányégetés ezúttal elmaradt; ahogy a szervező mondta, nem lehet égetni, hétfőn mindnyájan dolgozunk... " ] Az újsághírek megjelenése utáni napokban telefonon keresett meg Malomsoki István úr, Nagyigmánd község polgármestere, valamint Szabó Mihály úr, Ete falu jegyzője, hogy olvasva a napilapot, nagy örömükre szolgált a falujukról szóló hír: náluk is zajlott boszorkányper! Mivel az eset inkább a falu társadalmi optimizmusát, tagjai iránti szolidaritását jelenítette meg, a jelenből visszatekintve számukra a boszorkányper kellemetlen történeti árnyéka is vállalható múltnak tűnt. Kérték, hogy amennyiben mód van rá, juttassam el a per jegyzőkönyvi szövegét hozzájuk, mivel abban több család magára ismert, így maga a polgármester is, aki az egykori etei falusbíró, Gyuszi Mártont mondhatja ősének. Mint látjuk, egy spontán gegről tudósító újsághír is meghozhatja egy levéltári iratnak azt, ami korábban 250 évig nem adatott meg számára: a publicitást és egyben a nyilvánosságból fakadó életre kelés lehetőségét. 2. A FORRÁSOK ÉS A KUTATOTT TERÜLET 1983-ban Pócs Éva programindító tanulmányt tett közzé egy történészekből, folkloristákból álló munkacsoport felállításának szükségességét hangoztatva, és mintegy bejelentve a magyarországi boszorkányperek komplex vizsgálatának elindítását. 116 Az első eredmények már néhány év leforgása alatt jelentkeztek. Pócs Évának és Klaniczay Gábornak sikerült egyrészt a magyarországi boszorkányság-kutatást nemzetközi rangra emelni, másrészt a magyarországi boszorkányüldözés, boszorkányhiedelmek történetét sikerült európai 115 BALLÁ EMŐKE: AZ égetés elmaradt. In: Napló, Veszprém Megye Napilapja, 2008. június 23. 115 PÓCS 1983.
