Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai

kontextusba helyezni.

117 Előadásomban a perfeltárás eredményeit mutatom be, illetve azt, hogy az így közzétett szövegek, a belőlük szerkesztett adatbázisok végül is mire alkalmasak, ha nem csak a folklorisztika, hanem - témánknál, a családkutatásnál maradva és ehhez kapcsolódva, például a névkutatás, a háztartásvizsgálatok, a szociálpszichológia, a gazdaságtörténet vagy a mindennapi élet mikroszintü életvilágainak kutatásaira használják azokat. Klaniczay Gábor 1986-ben két kérdést vetett fel az addig közzétett forrásokkal kapcsolatban: hogy azok „ milyen mértékben tükrözik az üldözések tényleges mértékét, és mennyiben tekinthetők teljesnek a forráskiadványok?"

118 Tágabban értelmezve ez a kérdés azt firtatta, hogy mennyiben lehet a boszorkányüldözést mintának tekinteni a kora újkori társadalmak belső feszültségeinek modellezéséhez, illetve mennyiben világítanak rá ezek a szövegek a társadalmak alapegységének tekinthető családok belső feszültségeire, például a családon belüli erőszakra. Véleménye szerint az első kérdésre a válasz megadható, ha „időrendben és területileg dolgozzuk ki az üldözés valószínűsíthető mértékét. " így valójában egy madártávlati képet tudunk rajzolni az üldözés mértékéről. A másik kérdéssel kapcsolatban azon a véleményen volt akkor, hogy a már publikált források reprezentatívak, de kiemelte, hogy a levéltári feltárások jelentős számú perrel gazdagíthatják még a vizsgálatokat. Nézzük hát meg a forrásközlések reprezentációját és vegyük számba az összefoglaló munkákat. Ezzel legalább azt is tudom szemléltetni, hogy egyrészt mekkora léptékű forrásbázisról van szó, másrészről, hogy azok mekkora területen, milyen korszakokra vonatkozólag és milyen minőségben voltak és lehetnek reprezentatívak. Összefoglaló nagyobb munkaként érdemes megnevezni Iklódi András vizsgálatát, aki már felvetett hasonló problémákat Schram Ferenc és Komáromy Andor forráskiadványai alapján. Ezt megelőzőleg pedig a boszorkányságot komplex társadalomtörténeti problémaként már meghatározható kutatói zéruspontnak, a Grimm fivérekkel kortárs, és a boszorkánypereket országos léptékben felhasználó Ipolyi Arnold munkásságát. A mintegy 150 éves historiográfiai vizsgálat mai végpontja legyen a Pócs Éva által vezetett kutatócsoport eredményeinek bemutatása. De kezdjünk is hozzá ehhez a rövid tudománytörténeti utazásunkhoz. Ennek első állomásaként Ipolyi boszorkányper forrásbázisát mutatom be, aki felhasználta a korábbi történeti, geográfiai és etnográfiai forrásközléseket, de kiterjedt gyűjtőkör segítségével közvetlenül a levéltárakban felfedezett iratokkal is dolgozott.

11 Jelentős számban ismerte a középkor, kora újkor mágikus tevékenységekről tudósító forrásait. A 17. századból Mediomontanus demonológiai vizsgatételeire, a 18. századból Bél, Schmeitzel forráspublikációira, Schwartner 117 Pócs 1989-2, 1999; KLANICZAY-Pócs-BARNA 1991; KRISTÓF 1998. 118 KLANICZAY 1986. 119 IPOLYI 1854.