Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
DR. PÁL-ANTAL SÁNDOR: A családtörténeti kutatás lehetőségei Erdélyben
Géza, Biás István, Derzsi Lajos, Karácsonyi János, Kőváry László, Pálffy János, Sándor Imre és mások tollából. 51 A családtörténetek közül megemlítendök a szárhegyi Lázár, a széplaki Petrichevich-Horváth, a vargyasi Dániel, a göncruszkai Kornis, a szemerjai Szász, a cégei Vass családra vonatkozó írások. 52 A családkutatás szempontjából használható források az adóösszeírások, valamint az iskolai anyakönyvek és diáknévsorok. Az adóösszeírások közül kiemeljük a Garda Dezső által közölt Csík és Gyergyó 1750. évi összeírását, valamint a Pál-Antal Sándor által kiadott maros- és udvarhelyszéki 1700-1722. évi összeírásokat. 5 Ez utóbbi, ugyanabban a sorozatban kiadásra előkészítette Csík-és Háromszék 1700-1722. évi összeírásait is. 1979-2006 között az iskolai anyakönyvek, illetve diáknévsorok egész sora jelent meg. Már feldolgozott az erdélyiek egyetemjárása a középkorban és az újkorban, a középiskolák (kollégiumok és gimnáziumok) közül a nagyenyedi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, szatmárnémeti stb. 54 Az iskolai anyakönyvek és diáknévsorok a tanulók nevét és szűkebb vagy bővebb kiegészítő adatait tartalmazzák. A családtörténeti kutatások alapját a levéltárak képezik. Az összességében hatalmas mennyiségű levéltári anyag a terjedelem miatt kiadhatatlan. A fennebb felsorolt kiadott források a levéltáraknak egy kis részét képezik csupán. Természetesen, a kiadás remélhetőleg a jövőben is folytatódni fog. Emellett a modern technikai lehetőségekkel, az elektronikus úton történő sokszorosításokkal a helyzet gyökeresen megváltoztatható. E téren már felmutathatok konkrét eredmények, ahogy történt az a királyi könyvekkel. Erdélyben családtörténeti szempontból e téren megemlítendő a sepsiszentgyörgyi kezdeményezés. Itt 2006-ban digitalizálták Pálmay József előbb ismertetett Székely nemes családok című könyveit, a kolozsvári Genealógiai füzeteket, valamint a Székely Nemzeti Múzeumban található Gyászjel entő-gyűjteményt. A levéltári anyag nagy részét a kiadatlan források képezik. Ezek közül az alábbiakban kitérek a legfontosabbakra. A levéltárak között kiemelt hely illeti meg az anyakönyveket, amelyek a személyek születési (keresztelési), házassági és elhalálozási (temetési) adatait tartalmazzák. A régebbi anyakönyvek egyháziak, az államiak 1896-tól léteznek. Ez utóbbiak a helyi tanácsi (polgármesteri hivatalok) levéltárakban találhatók. Az egyházi anyakönyvek a 17. század végétől maradtak meg, de még a 18. század elejéről is csak 51 Erdélyi monográfia, (egy sor személyiségről közölt adat); BlÁS 1941, BlÁS 1911, DÉZSI 1926, KÖBLÖS 1909, KÖVÁRY 1854. 52 LÁZÁR 1858, SÁNDOR 1908, PETRICHEVICH-HORVÁTH 1934, SÁNDOR 1908, DANIEL 1896, DANIEL 1894, DANIEL 1913, W. KOVÁCS (EZ utóbbi könyv angol nyelven jelent meg. Az eredeti magyar nyelvű szöveg, kiadás előtt áll.) 53 GARDA 1999. (Ebben Csík és Gyergyó 1750. évi összeírása a 133-309.); PÁL-ANTAL 2008. 54 Lásd: TONK 1979, SZABÓ-TONK. 1992, SZABÓ-SZÖGI 1998, SZABÓ 2005, JAKÓ-JUHÁSZ 1979. stb.
